Értelmiségi családból származott, édesapja erdészként dolgozott. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Kőszegen végezte. 1910-ben a soproni katonai reáliskola hallgatója lett. 1913-ben beiratkozott a Ludovika Akadémiára, ahonnan 1915-ben tüzér hadnagyként az olasz frontra vezényelték. Az első világháború alatt több frontot teljesített katonai szolgálatot. 1919-ben visszatért Kőszegre és tanárként a katonai reáliskolán helyezkedett el. A Tanácsköztársaság alatt Ausztriába menekült, ahonnan 1919 augusztusában tért vissza. 1931-től 1934-ig Budapesten a kormányzó szárnysegédje volt. 1942-ben előléptették ezredessé. 1945 tavaszán Ausztria területén angol hadifogságba esett, ahonnan 1946 decemberében tért haza. Acsára ment a családjához, ahol igazolták, majd veje földjén kertészkedéssel foglalkozott. 1950-től Budapesten dolgozott segédmunkásként. A kitelepítéstől való félelem miatt 1951 augusztusában feleségével határátlépést kísérelt meg Ausztria irányába, de Sopronban őrizetbe vették őket.
1951 augusztusában megpróbált átszökni Ausztriába.
1951. augusztus 21-én őrizetbe vették Sopronban.
Feleségét, Dérföldi Sándorné sz. Hautzinger Gizellát 1951. október 12-én internálták, majd a Budapesti Megyei Bíróság 1953. augusztus 21-én tiltott határátlépés bűntettének kísérlete miatt 4 évi és 10 havi börtönbüntetésre ítélte.
HU ÁBTL 3.1.9. V-36160