II. világháború

Bajla Sándor 1937-ben belépett a Magyar Nemzeti Szocialista pártba, ahol pártszervezői megbízást kapott. 1942 augusztusában őrmesteri rendfokozatban a 109/6. számú munkásszázadhoz vezényelték, ahol hamarosan szolgálatvezető altiszti beosztásba került. A századot szeptemberben Darnicába küldték fakitermelő munkára. 1943 márciusában áthelyezték szolgálatvezetőnek a Ferencvárosi pályaudvaron foglalkoztatott 109/10. számú munkaszolgálatos századhoz. Az alakulatot 1944 májusában Turkára vezényelték.

Béldy Alajos 1941 júliusában a Honvédelmi Minisztérium főcsoportjának főnökeként átvette az ifjúság honvédelmi nevelésének irányítást. A nyilvánosság előtt és a rádióban elhangzott beszédei alkalmasak voltak arra, hogy a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolják és a közvéleményt a háború fokozottabb mértékben való folytatására izgassák.

Botka Márton 1942-ben a 101/10. számú zsidó munkásszázad keretlegényeként az alárendelt munkaszolgálatosokkal kegyetlenkedett és azokat súlyosan bántalmazta az ukrajnai Seredina-Buda településen. A bántalmazások következtében három személy életét vesztette.

1942 karácsonyán megjelent Görgey Vince „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” c. lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” c. politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen.

Imrédy Béla politikai tevékenységével elősegítette Magyarország fokozottabb belesodródását a második háborúba és az ország Németországtól való gazdasági függését. 1940-ben megalapította a fasiszta érzelmű Magyar Megújulás Pártját, amely szövetségre lépett a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal. 1944-ben közreműködött a nyilasokat támogató Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség létrehozásában, amelynek elnöke is volt. Belépett a jobboldali politikusokat tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjai közé. A háborút támogató nézeteit számos újságcikkben terjesztette.

A több mint 200 000 főből álló magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokaként Jány Gusztávot 1942 májusában egységével a keleti frontra vezényelték. A hadseregben jelentkező hiányosságokat jelentette a honvédelmi miniszternek és a vezérkar főnökének, a hiányok pótlására ígéretet kapott. A kiképzés pótlására a felvonulási területen azonban már nem került sor. Az 1943. január 12-én meginduló szovjet támadás áttörte a magyar védelmi vonalat. Jány – ragaszkodva a német parancsnokság utasításához – elrendelte a végsőkig való kitartást.

Kalina András 1942-ben a keleti fronton a 101/29. számú munkásszázad parancsnokának, dr. Hammer Ferenc főhadnagynak a tiszti szolgájaként szadista módon kegyetlenkedett a munkaszolgálatosokkal. Két személyt olyan súlyosan bántalmazott, hogy azok később belehaltak a sérüléseikbe.

1944. december 25-én Kiss Béláné feljelentette a Budapest V. Klotild utca 22. számú ház házmesterét, Schober Bélát és annak feleségét a nyilasoknál, mivel nevezettek együttműködtek a házban tartózkodó ellenállási csoporttal. Kiss Béláné öccse, aki nyilas pártszolgálatot teljesített, még aznap több társával behatolt a házba és a Schober házaspárt agyonlőtte.

Temesvári Ede 1944 végén Rákoscsabán az I. páncéloshadosztály törzs I/b. osztályán teljesített szolgálatot, mint csapatcsendőr szakaszparancsnok. Részt vett házkutatások tartásában és az előállított személyek súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében egy feltételezett katonaszökevényt, valamint két polgári személyt Kubányi György tartalékos százados parancsára kivégeztetett, illetve egyiküket Temesvári saját kezűleg végezte ki, majd a holttesteket közszemlére tették.