1956, fegyveres harc a szovjet alakulatokkal szemben

Nagytétényben 1956. október 25-én fegyverszerzés céljából egy többszáz főnyi csoport a szérűskerti tüzéregység szálláskörlete felé vonult, ahol azonban össztűzzel fogadták őket, ezért kénytelenek voltak visszafordulni. Ezt követően elfoglalták a nagytétényi kultúrház épületét és az ott lévő bútorokból barikádokat építettek. A hárosi tüzérszertár védelmére kirendelt ercsi honvéddandár arra tartó gépkocsijárőrét és az élelmiszer-beszerzésre indult katonai gépkocsit megállásra kényszerítették és a rajtuk lévő 13 honvédot lefegyverezték.

Kocsis Sándor 1956. október 23-án a soroksári rendőrőrsön teljesített szolgálatot. Október 27-én az őrs egész állománya csatlakozott a XX. kerületi nemzetőrséghez. November 4-én tudomásukra jutott, hogy Budapest felől Szeged irányába egy szovjet katonai egység Soroksáron keresztül fog átvonulni. A kerületi nemzetőr parancsnok utasítására társaival bekapcsolódott a szovjetek elleni harcokba, amelyek a Juta-dombon, az utcákban és a nádasban zajlottak. A kialakult tűzharcban több harckocsi kigyulladt, több szovjet katona és velük harcoló magyar államvédelmi beosztott meghalt vagy megsebesült.

Az 1956. október 23-a után Csepelen lezajlott események résztvevői közül azok lettek a per vádlottjai, akik a fegyveres harcok irányítói, tevékeny szereplői voltak. Október utolsó napjaiban egy fegyveres csoport támadást intézett a csepeli hadkiegészítő parancsnokság ellen, majd elfoglalták a pártbizottság és a rendőrség épületét. Október 30-án megalakult a Csepeli Nemzeti Bizottmány és a fegyveres csoportok egyesítése céljából létrehozták a nemzetőrséget, amelynek parancsnoka Major Ernő, helyettese Buri István lett.

1956 októberében Székesfehérváron állomásozott az MN. 1234. számú műszaki kisegítő alakulat állománya, az egység parancsnoka Márton Ferenc hadnagy volt. Az alakulat tagjai a városban az építőipari vállalat által vezetett építésvezetőségeken dolgoztak és csak gyakorlófegyverrel rendelkeztek. Október 23-a után az alakulat beszüntette a munkát és a gyakorló fegyvereket a hadtest épületébe szállították. Ezt követően őrszolgálatot láttak el a város különböző pontjain.

1956. október 23-án az 51. légvédelmi tüzérosztályt Esztergomból Budapestre rendelték rendfenntartási célból a felkelés megfékezésére. Szabó Pál őrnagy, az osztály parancsnoka október 23-án még arra kapott riadó-parancsot Mecséri János ezredestől, a 7. gépesített hadosztály parancsnokától, hogy 200 fővel vonuljon fel Budapestre a Budai Nagy Antal laktanyába. Szendi Dezső alezredes, a hadosztály tüzérfőnökének utasítása szerint biztosítaniuk kellett a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épületét és a Sztálin hidat.

Az „ellenforradalom” napjaiban mind a négy vádlott tagja volt a Szabad Nép székházat, a Corvin Állami Áruházat és ezek környékét megszállva tartó mintegy 70-80 főből álló fegyveres csoportnak, amelyet Dudás József és Kovács András vezetett. A csoport tagjai rendszeresen folytattak portyákat a fővárosban általuk ellenségesnek vélt személyek után kutatva, törvénytelenül vettek őrizetbe államvédelmi tiszteket, törtek be azok lakására, majd fosztották ki azokat.

Schiff János 1956. október végén Csepelen belépett a nemzetőrségbe. November 6-án és 7-én az Ady Endre utca és a Szép út kereszteződésében kialakított lőállásból a társaival együtt felvette a harcot az odaérkező szovjet csapatokkal. A túlerő miatt a csoport feloszlott, a nemzetőrök eldobálták fegyvereiket. Az egyik társa – Schiff jelenlétében – pisztolyát a hozzávaló öt darab lőszerrel együtt egy csepeli KÖZÉRT épülete előtt rejtette el. Schiff 1957. január közepén – már jóval a rögtönbíráskodásról szóló rendelet hatályba lépése után – megkereste a pisztolyt és hazavitte.

Steiner Lajos 1956. október 28-án csatlakozott Budapesten a VII. kerületi tanács épületében működő nemzetőrséghez, amelynek később parancsnoka lett. A nemzetőröket járőrszolgálatra osztotta be, akik államvédelmi beosztottakat vettek őrizetbe, házkutatásokat tartottak. November 1-jén Steiner kiszállt néhány társával a Kürt utcai államvédelmi objektumba, ahol nagyszámú, szigorúan titkos minősítésű iratot találtak. Ezek közül néhányat több személynek megmutatott, majd másnap az egészet elszállították a katonai ügyészségre.

Pestlőrincen 1956. november 4. és 8. között Szántó Farkas Béla honvéd főhadnagy vezetésével egy fegyveres csoport a birtokukba került két közepes és egy könnyű légvédelmi ágyúval tüzet nyitott a szovjet katonai egységekre és repülőgépekre. Szántó Farkas szervezte meg a csoport tüzelőállásait is, amelyek november 4-én a Béke téren, majd másnaptól a régi temetőnél voltak. A tűzharcokban harcképtelenné tettek egy szovjet tehergépkocsit és elfogtak két szovjet katonát, akiket átadtak a Corvin közi parancsnokságnak. Később kilőttek egy szovjet harckocsit is, L.

Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalmi események egyik meghatározó szereplője volt. 1956. október 25-én vezetője lett a Győrben és környékén tevékenykedő fegyveres csoportnak, amelynek Büki Lajos, Vasárus Béla és Zentai Ernőné is tagja volt. Másnap beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről az összegyűlteknek. Onnan a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák. A laktanya parancsnoka végül engedélyezte, hogy az állományból fegyver nélkül katonák csatlakozzanak a tüntetőkhöz.