baloldali személyekkel szembeni atrocitások

A per vádlottjai csendőrökként, politikai detektívekként 1941 nyarától 1944 decemberéig részt vettek az Andrássy úti laktanyában, Soroksáron, illetve a svábhegyi csoportban a kommunista és baloldali személyek elleni kihallgatásokban. 1944 tavaszán a Hain Péter vezetésével a szervezetileg is elkülönült politikai rendőrségen a IV/3. alosztály vezetésével dr. Akantisz Rezsőt bízták meg. Feladatuk a kommunista ás baloldali csoportok felszámolása, a részvevők letartóztatása, kihallgatása volt.

Bánki László a kassai csendőrkerület ungvári nyomozó alosztályának vezetőjeként 1940-ben az ungvári, 1941-ben a munkácsi, 1942-ben pedig a központi nyomozó parancsnokság összekötő tisztjeként a budapesti kommunistaellenes eljárások egyik irányítója volt, a vizsgálat során száznál több személyt bántalmaztak az Andrássy laktanyában (Bp. X. Hungária krt. 19-21.), az eljárások következtében végezték ki Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet.

A politikai osztály detektívjeként Cser István nyomozási munkaterülete a baloldali szervezkedések felgöngyölítése volt, melynek során több nagyobb ügy nyomozását bonyolította le. Ilyen volt dr. Weil Emilnek, a szociáldemokrata orvoscsoport vezetőjének, Pichler Györgynek és Schönherz Zoltánnak a letartóztatása. Később Wayand Tibor nyomozó csoportjának tagjaként a Délvidéken vett részt szerb állampolgárok és baloldali személyek elleni politikai nyomozásban. Az 1944.

Cseri Sándor 1941. augusztus 4-én feljelentette négy munkatársát a rendőrségen, mert úgy gondolta, hogy munkahelyéről való elbocsátásában szerepet játszottak. A bejelentésében az szerepelt, hogy munkatársai rendszerellenes és szovjetbarát megjegyzéseket tettek, kommunista agitációt folytattak, valamint rémhíreket terjesztettek. A feljelentettek ellen eljárás indult, aminek következtében fogházbüntetésre ítélték őket.

1944 októberében és novemberében karhatalmi rajparancsnokként Budapesten részt vett katonaszökevényeknek, zsidóknak és kommunistáknak minősített személyek elfogásában, bántalmazásában és kifosztásában.

Faczinek Nándor 1937-től a csepeli Weiss Manfréd Gyár hadiüzemi katonai parancsnokának helyetteseként a kémelhárítás és a munkásság politikai megfigyelése volt a feladata. A kiépített besúgó hálózatán keresztül szerzett információk alapján 1942 elején kommunista magatartásuk miatt több munkást a tápiósülyi internálótáborba juttatott, ahonnan kivitték őket a Szovjetunióba. 1943-ban a sztrájkoló munkások öt bizalmi emberét feljelentette, annak ellenére, hogy a párórás sztrájk megegyezéssel ért véget. A feljelentett munkások 3 havi fogházbüntetést kaptak.

Francia Kiss Mihály 1919 őszétől, a Tanácsköztársaság bukása után Héjjas Iván különítményének tagjaként több gyilkosságot követett el. Részt vett baloldali személyek és zsidó birtokosok, kereskedők törvénytelen elhurcolásában, megkínzásában és kivégzésében, illetve ilyen cselekményekre adott parancsot. 1919 szeptembere és 1920 júniusa között majdnem 100 gyilkosságban volt bűnrészes. A büntetőjogi felelősségre vonás alól az 1921. novemberi 3-án kiadott kormányzói amnesztia mentesítette, amely a politikai jellegű gyilkosságok elkövetőinek kegyelmet adott.

Gelencsér Sándor 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot vállalt a Nyilaskeresztes Párt Budapest XIV. kerületi szervezetében, majd 1944 decemberében részt vett 30-40 zsidónak és kommunistának tekintett személy előállításában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.

Gödölle Béla és Jamrich János 1919 augusztusában és szeptemberében a Prónay-különítmény tagjaiként Kaposvárott részt vettek több olyan személy törvénytelen kivégzésében, akik a proletárdiktatúra idején szerepet vállaltak. Részt vettek például Latinka Sándor baloldali politikus és négy társa agyonlövésében, akiket 1919. szeptember 16-án a Kaposvári Törvényszék fogházából egy tiszt segítségével kihozattak és a város határában kivégeztek.

1944. október 16-án, a nyilas hatalomátvételtől kezdve Pestszentimrén Zsíros Mihály, a Nyilaskeresztes Párt helyi szervezetének vezetője és párttársai teljhatalommal átvették a közigazgatás és a rendvédelmi szervek irányítását. Csordás János felügyelete alá kerültek a Budapestről érkezett, védelmi munkálatokra kirendelt zsidó munkaszolgálatosok, akiket eleinte a szabad ég alatt, később a Jenő utcai iskola épületében helyeztek el. Az őrzésükre kirendelt helyi fegyveres pártszolgálatosok kegyetlenkedtek velük, bántalmazták őket, élelmezésükről alig történt gondoskodás.