Honvédelmi Minisztérium II. Osztály vizsgálati alosztálya

A perben a csepeli felkelők civil vezetőit ítélték el, 18 vádlottat állítottak bíróság elé. 1956. október 24-én Csepelen fegyveres csoportok a központi lőtérről megszerzett fegyverekkel többórás tűzharc után elfoglalták a Csepeli Honvéd Kiegészítő Parancsnokság épületét. A parancsnokság elleni tűzharcban egy menekülő honvédtisztet agyonlőttek, egyet pedig megsebesítettek, de 12 civil támadó is meghalt. Ezt követően a kerületi rendőrparancsnok elrendelte a fegyveres akcióban részt vevők letartóztatását, köztük Szente Istvánt is.

A két vádlott korábban nem ismerte egymást, a Déli pályaudvarnál lezajlott fegyveres harcokban vállalt tevékenységük miatt kerültek közös perbe. Kokics Béla 1956. október 30-án nemzetőrnek jelentkezett Budapesten a XII. kerületi rendőrkapitányságon és a Törpe utcai rendőrőrsön járőrszolgálatra kapott beosztást. November 4-én elhagyta a szolgálati helyét és szolgálati géppisztolyát magánál tartva a Déli pályaudvar irányába ment. Az Alkotás utcához érve az ottani felkelőknek a szovjet katonák ellen folyó tűzharcába ütközött.

Az 1956. október 23-a után Csepelen lezajlott események résztvevői közül azok lettek a per vádlottjai, akik a fegyveres harcok irányítói, tevékeny szereplői voltak. Október utolsó napjaiban egy fegyveres csoport támadást intézett a csepeli hadkiegészítő parancsnokság ellen, majd elfoglalták a pártbizottság és a rendőrség épületét. Október 30-án megalakult a Csepeli Nemzeti Bizottmány és a fegyveres csoportok egyesítése céljából létrehozták a nemzetőrséget, amelynek parancsnoka Major Ernő, helyettese Buri István lett.