Munkáscsaládból származott, édesapja bányász volt. Az általános iskola 7 osztályát 1951-ben Várvölgy községben végezte el, majd a várpalotai bányász-szakiskolába került, azonban az iskolát betegsége miatt nem végezte el. Felgyógyulása után a Szabadságharcos Szövetségben kezdett dolgozni, ahonnan erőszakosan akart elvinni egy légpuskát, amiért fiatalkorúként a Veszprémi Járásbíróság 6 havi felfüggesztett börtönre ítélte. Ezt követően pár hónapot állami gazdaságban, majd a Győri Vagon- és Gépgyárban, a Sztálin Vasmű üdülőjében és a várvölgyi bányában dolgozott. 1954. október 11-én tiltott határátlépést kísérelt meg Rajkánál, amiért a Veszprémi Járásbíróság 1955-ben 2 évi és 6 havi börtönbüntetésre ítélte. 1956 nyarán feltételesen szabadult. Ezt követően Veszprém megyében csavargott, lopott holmik eladásából tartotta el magát.
1956. október 23-án Pápán tartózkodott, ahol részt vett a városban szervezett megmozdulásokban, majd a Budapestről odaérkező fegyveresektől egy pisztolyt szerzett. November 4-én pár napra csatlakozott a Rezi község környékére visszavonult fegyveresekhez. November 8-án a Fertőd környéki Tőzeggyár-majornál elhagyta az országot. December 8-án Hamburgba utazott, ahol rövid ott tartózkodása után letartóztatták és Ausztriába szállították, ott orgazdaság miatt 4 havi börtönre ítélték. Szabadulása után visszament Hamburgba, ahol barátságot kötött Eke István magyar disszidenssel. 1957. augusztus 29-i találkozásukon Horváth egy elhagyott helyen meggyilkolta Ekét, majd elvette értékeit. Ezt követően egy ideig az NSZK-ban bujkált, később átszökött az NDK-ba, ahol a hatóságok elfogták és átadták a magyar rendőrségnek.
1959. március 2-án a vele szemben indított bűntetőperben jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-144833
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma