Fábián Lajos a keleti fronton a 101/1. és 101/2. sz. munkásszázadnál szolgálatvezető, majd Budapesten a 701/303. sz. munkásszázadnál parancsnok volt. 1942. június 12. és 1943. január között, valamint 1944 nyarán munkaszolgálatosok bántalmazására adott utasításokat, többük halálát okozva ezzel.
Fábián Lajos 1936-tól egészen 1945-ig vezető pozíciókat töltött be a Honvédelmi Minisztériumban, ezáltal részese volt a hadseregnek a háborúra való felkészítésében, 1941-től pedig az iparnak és a munkaerőnek háborús célokra való mozgósításában. 1944. október 15-e után a minisztérium munkaügyi csoportfőnökeként a nyilasok és a németek rendelkezésére bocsátotta az irányítása alatt álló munkaszolgálatos századokat és polgári munkaerőt.
Faczinek Nándor 1937-től a csepeli Weiss Manfréd Gyár hadiüzemi katonai parancsnokának helyetteseként a kémelhárítás és a munkásság politikai megfigyelése volt a feladata. A kiépített besúgó hálózatán keresztül szerzett információk alapján 1942 elején kommunista magatartásuk miatt több munkást a tápiósülyi internálótáborba juttatott, ahonnan kivitték őket a Szovjetunióba. 1943-ban a sztrájkoló munkások öt bizalmi emberét feljelentette, annak ellenére, hogy a párórás sztrájk megegyezéssel ért véget. A feljelentett munkások 3 havi fogházbüntetést kaptak.
1942-ben Ferencfalvi Antal főhadnagyi rendfokozatban a Szovjetunióban hadműveleti területen teljesített szolgálatot, mint légvédelmi gépágyús tüzérparancsnok. Ugyanaz év nyarán az ütege állomáshelyén partizángyanús személyek jelenlétéről kapott jelentést. Utasítást adott egy különítmény megszervezésére, akiknek a gyanús személyek felkutatása volt a feladata. A terület átfésülése során tűzharcba keveredtek egy partizán csoporttal, s a műveletben öt személyt elfogtak, akiket kihallgatásuk alatt megkínoztak, majd közülük hármat kivégeztek.
1942 karácsonyán megjelent Görgey Vince „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” c. lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” c. politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen.
Grabits Kornél 1942 júniusától 1943 januárjáig a 101/5. számú munkaszolgálatos század parancsnok-helyetteseként teljesített katonai szolgálatot. A keleti fronton a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, beosztottjait is erre utasította. Közbenjárására létrejött az ún. leprás szakasz, ahova csak beteg munkaszolgálatosokat osztottak be, mivel munkateljesítményükkel elégedetlen volt, ezért megtagadta tőlük az élelmet és az orvosi ellátást. Tevékenysége nyomán a század 260 fős létszámából 22 fő maradt életben.
Imrédy Béla politikai tevékenységével elősegítette Magyarország fokozottabb belesodródását a második háborúba és az ország Németországtól való gazdasági függését. 1940-ben megalapította a fasiszta érzelmű Magyar Megújulás Pártját, amely szövetségre lépett a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal. 1944-ben közreműködött a nyilasokat támogató Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség létrehozásában, amelynek elnöke is volt. Belépett a jobboldali politikusokat tömörítő Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjai közé. A háborút támogató nézeteit számos újságcikkben terjesztette.
A több mint 200 000 főből álló magyar királyi 2. honvéd hadsereg parancsnokaként Jány Gusztávot 1942 májusában egységével a keleti frontra vezényelték. A hadseregben jelentkező hiányosságokat jelentette a honvédelmi miniszternek és a vezérkar főnökének, a hiányok pótlására ígéretet kapott. A kiképzés pótlására a felvonulási területen azonban már nem került sor. Az 1943. január 12-én meginduló szovjet támadás áttörte a magyar védelmi vonalat. Jány – ragaszkodva a német parancsnokság utasításához – elrendelte a végsőkig való kitartást.
Kalina András 1942-ben a keleti fronton a 101/29. számú munkásszázad parancsnokának, dr. Hammer Ferenc főhadnagynak a tiszti szolgájaként szadista módon kegyetlenkedett a munkaszolgálatosokkal. Két személyt olyan súlyosan bántalmazott, hogy azok később belehaltak a sérüléseikbe.
1944. december 25-én Kiss Béláné feljelentette a Budapest V. Klotild utca 22. számú ház házmesterét, Schober Bélát és annak feleségét a nyilasoknál, mivel nevezettek együttműködtek a házban tartózkodó ellenállási csoporttal. Kiss Béláné öccse, aki nyilas pártszolgálatot teljesített, még aznap több társával behatolt a házba és a Schober házaspárt agyonlőtte.