Öt elemi osztályt végzett. 1942 júniusában belépett a Nyilaskeresztes Párt Budapest IX. kerületi szervezetébe. 1944 nyarától aktív pártmunkát végzett, majd a nyilas hatalomátvételt követően a katonai szolgálat elkerülése miatt további pártmunkát vállalt.
1946. május 28-án a Budapesti Népbíróság háborús és népellenes bűntettek elkövetése miatt halálra ítélte. A fellebbezések után, 1946. október 1-jén a Népbíróságok Országos Tanácsa megsemmisítette az elsőfokú bíróság ítéletét és a bíróságot új eljárásra és új határozathozatalra utasította.
A nyilas hatalomátvételt követően pártszolgálatos, majd a IX. kerületi pártvezető, Horváth Géza helyettese lett. A tényleges hatalmat azonban Illés gyakorolta a kerületben. Ő döntött a kerületi nyilasházba bevitt személyek sorsáról. Az üldözötteket súlyos bántalmazások közepette vallatta ki, majd a gettóba szállítás ürügyén parancsot adott a kivégzésükre. 1944. december 19-én több pártszolgálatossal razziát tartott a Szent István Kórházban, ahonnan 40 főt hurcoltak el, majd átadtak őket a II. kerületi pártszolgálatosoknak, akik kivégezték őket a Duna-parton. A nyilasházba behurcolt személyektől minden értéküket elvették, amelyekről Illés nyilvántartást vezetett. Egy alkalommal a Lónyai utca 39. szám alatti házból egy szekérnyi rablott holmit szállíttatott el.
1947. június 28-án a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-91228
HU BFL – XXV.1.a – 1829 – 1945