köztörvényes bűncselekmények

A perben - egy kivétellel - a Baross téri fegyveres egységeket vezető század- és szakaszparancsnokokat ítéltek el. 1956. október vége és november eleje között Budapesten a Baross tér 19. szám alatti épületben gyülekeztek fegyveres és fegyver nélküli személyek, akik október 28-tól zártabb katonai szervezeti formát hoztak létre. A csoport főparancsnoka Nickelsburg László, helyettese a később Nyugatra szökött Pásztor Sándor lett. A parancsnokságuk alatt működő csoport mintegy 400 főnyi fegyverest fogott össze.

1956. december 6-án egy csoport, amelynek vezetője Tóth Géza volt, Budapestről a Bakonyba indultak, hogy csatlakozzanak Maléter Pál fegyveres csapatához. Egy vadászházban rendezkedtek be és megpróbáltak még fegyvert szerezni maguknak. E célból december 12-én Horváth István kezdeményezésére Horváth Szeiler Ferenccel megtámadta a Bakonybél község közelében lévő államvédelmi üdülőt, egy tűzoltótisztet megsegesítettek, de a támadás sikertelen volt.

Huszár László külföldi tartózkodásai idején kapcsolatba került idegen országok hírszerző szerveivel, akik számára adatokat szolgáltatott. Még az 1950-es kiszökése után a jugoszláv titkosszolgálatnak beszámolt a kiskunhalasi katonai laktanyáról és a magyarországi közhangulatól. Majd Ausztriában kihallgatása során adatokat szolgáltatott az osztrák-magyar határ mentén létesített műszaki zárról.

Jakab András az ormosbányai büntetés-végrehajtási intézetből való szabadulása után, 1956. október 29-én a perecesi munkásszálláson megismerkedett Mester Imrével, akitől kapott egy rendőrségi pisztolyt. November 4-én egy miskolci rendőrségi laktanyából elhozott egy géppisztolyt, hozzávaló lőszert, egy pisztolyt és kettő darab kézigránátot, majd ezeket elrejtette egy ismerőse lakásán.

Az „ellenforradalom” napjaiban mind a négy vádlott tagja volt a Szabad Nép székházat, a Corvin Állami Áruházat és ezek környékét megszállva tartó mintegy 70-80 főből álló fegyveres csoportnak, amelyet Dudás József és Kovács András vezetett. A csoport tagjai rendszeresen folytattak portyákat a fővárosban általuk ellenségesnek vélt személyek után kutatva, törvénytelenül vettek őrizetbe államvédelmi tiszteket, törtek be azok lakására, majd fosztották ki azokat.

1956 novemberében Sipos Zsigmond hat társával együtt elhatározta, hogy egy újabb budapesti felkelés esetére fegyvereket és lőszereket gyűjtenek össze. Az így összeszedett géppisztolyt, kézigránátot és más fegyvereket elrejtették. Ebben a munkában Sipost Csigó László, Bakosi Pál, valamint három fiatalkorú fiú is segítette. Sipos egyik fegyverszerzési akciója során, 1957. január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki nem akarta átadni pisztolyát.

Steiner Lajos 1956. október 28-án csatlakozott Budapesten a VII. kerületi tanács épületében működő nemzetőrséghez, amelynek később parancsnoka lett. A nemzetőröket járőrszolgálatra osztotta be, akik államvédelmi beosztottakat vettek őrizetbe, házkutatásokat tartottak. November 1-jén Steiner kiszállt néhány társával a Kürt utcai államvédelmi objektumba, ahol nagyszámú, szigorúan titkos minősítésű iratot találtak. Ezek közül néhányat több személynek megmutatott, majd másnap az egészet elszállították a katonai ügyészségre.

Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalmi események egyik meghatározó szereplője volt. 1956. október 25-én vezetője lett a Győrben és környékén tevékenykedő fegyveres csoportnak, amelynek Büki Lajos, Vasárus Béla és Zentai Ernőné is tagja volt. Másnap beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről az összegyűlteknek. Onnan a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák. A laktanya parancsnoka végül engedélyezte, hogy az állományból fegyver nélkül katonák csatlakozzanak a tüntetőkhöz.

Vass Lajos 1956. október 25-én csatlakozott a Bárány János által vezetett Tompa utcai felkelőkhöz, ahol kezdetben fegyveres őrként szolgált. Bárány később kinevezte a Ráday utcai diákszálló parancsnokának. Ezután ő szervezte meg a környékbeli fegyveres csoportok élelemmel való ellátását és elszállásolását. Több környékbeli gyárhoz fegyveres őröket rendelt, ezzel megvédve azokat a fosztogatástól. Több alkalommal élelmiszert és egyéb ellátmányt szerzett a környékbeli boltokból, melyet szétosztott a fegyveresek között.