Bőhm József a 109/34. sz. kisegítő munkásszázad parancsnokaként 1944 májusa és októbere között Kárpátalján, majd a visszavonulás során az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazására adott utasítást, ezzel legalább 14-15 személy halálát okozta. Mezőkövesd mellett egy szökött munkaszolgálatost agyonlőtt.
Bokor Dénes 1944. október 16. után a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének fegyveres szolgálatát vezette, 1945 első napjaitól pedig a párt országos központjának („Hűség Háza”, Bp. VI. Andrássy út 60.) parancsnoka volt. 1944. október 20. és 1945. február 12. között ezernél több, katonaszökevénynek és zsidónak tekintett személy előállítását, bántalmazását, törvénytelen kivégzését, valamint kirablását irányította a főváros bel-budai és bel-pesti részein.
Vádlottak mind a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének tagjai voltak. 1944 októberétől Dési Dregán Miklós a szervezet vezető-helyetteseként, Bokor Sándor a Városmajor utcai pártházban felállított nyomozócsoport vezetőjeként, a többiek egyszerű pártszolgálatosként részt vettek katonaszökevények és üldözött személyek összeszedésében, a nyilas pártházakban történt súlyos bántalmazásukban, kifosztásukban és törvénytelen kivégzésükben.
Botka Márton 1942-ben a 101/10. számú zsidó munkásszázad keretlegényeként az alárendelt munkaszolgálatosokkal kegyetlenkedett és azokat súlyosan bántalmazta az ukrajnai Seredina-Buda településen. A bántalmazások következtében három személy életét vesztette.
Braunitzer Imre 1944. november 15-én éjszaka a Petneházy utcai nyilasház pártszolgálatosaként részt vett kb. 12-15 zsidó személy súlyos bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében, akik közül mindössze négy személy maradt életben. December 12-én nyilas társaival elfogott egy bujkáló zsidó üldözöttet, akit a Pestvidéki utcai nyilasházban súlyosan bántalmaztak és kiraboltak.
Budinszky László 1939-től a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselőjeként zsidóellenes intézkedéseket követelt. 1941-től ügyvédként és Szálasi Ferenc protokollfőnökeként a Nyilaskeresztes Párt működését segítette. 1944. október 18-tól igazságügyi miniszter volt, ebben a minőségében 47 politikai elítéltet Németországba hurcoltatott, valamint zsidóellenes törvényjavaslatokat nyújtott be és nem akadályozta meg a budapesti zsidók bántalmazását és kivégzését.
Burkus Ferenc és Binder Rezső a nyilas hatalomátvételt követően fegyveres pártszolgálatosként Budapest VI. kerületében razziákon, üldözöttek elhurcolásában és bántalmazásában vettek részt. Burkus 1944 karácsonyán a nyilas kerületvezetőtől zsidóktól elrabolt kar- és zsebórát kapott.