Budapesten érettségizett, majd Selmecbányán bányászati és kohászati főiskolán folytatta tanulmányait, amit 1915 decemberében történt katonai bevonulása miatt nem tudott befejezni. A háború után Sopronban folytatta tanulmányait és kohómérnöki képesítést szerzett. 1921 és 1928 között a Weisz Manfréd műveknél, 1928 és 1944 között pedig az ózdi vasgyárban, mint igazgatóhelyettes főmérnök dolgozott. 1945 májusában letartóztatták, majd december 30-ig internálták antidemokratikus viselkedés miatt. Szabadulása után a Rima-Murányi Rt. budapesti központjánál, mint hengermű referens beosztásban kapott munkát, ahonnan 1946 márciusától büntetésből az ózdi vasgyárba helyezték, majd ismét Budapestre a központba került. 1947. január közepétől a Nehézipari Központhoz rendelték, mint a Rima-Murányi Rt. hengermű referenst. 1948 októberétől a Diósgyőri Vasgyárba került hengerműi és termelési osztályfőnöknek.
A budapesti Nehézipari Központ hengermű elődójaként közhivatalnoki minőségben 1948 májusától többször gazdasági és katonai titoknak minősülő adatokat szolgáltatott Dőry Pálnak, az amerikai CIC hírszerző szervezet magyarországi vezetőjének. Bors János munkatársával a Nehézipari Központ munkatársaként a közhivatalnoki állásukat felhasználva a magyar nehézipari gyártással kapcsolatban birtokukba jutott katonai titkokat, valamint a jóvátétellel kapcsolatos adatokat közöltek, továbbá másokat is rávettek a kémkedésre.
1949. augusztus 12-én a Regéczy-Nagy Imrével és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-90056
HU ÁBTL 3.1.9. V-90056/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-90056/1a
HU HIM – XI.22. – 68/1949