Ugrás a tartalomra

Államvédelmi Hatóság (ÁVH)

Az 1950-ben megalakult Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a Belügyminisztériumtól szervezetileg függetlenített, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű önálló szerv lett. Főfelügyeletét a Minisztertanács egy tagján keresztül gyakorolta, ezt a feladatot – formailag – a belügyminiszter látta el. 1950. február 1-jétől a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség katonai és támadólagos részlegeit is a hatóság vezetőjének rendelték alá. Az ÁVH-hoz tartozott továbbá a gazdasági rendészet, az útlevélügy, a külföldiek ellenőrzése, majd később egyes börtönök, valamint internáló- és munkatáborok működtetése is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án Péter Gábort nevezte ki az ÁVH vezetőjévé, altábornagyi rangban. Megalakuláskor az ÁVH hét főosztályból: I. (Hálózati), II. (Katonai Elhárító), III. (Operatív), IV. (Határőrség és Belső Karhatalom), V. (Káder), VI. (Jogi és Börtönügyi), VII. (Gazdasági), valamint a vezető mellett felállított Titkárságból állt. A hatóság vezetőjének egy első (általános) helyettese (egyben az I. Főosztály vezetője) és három helyettese (a II., a IV. és az V. Főosztály vezetője, illetve parancsnoka) volt. Péter Gábor áv. altábornagy 1953. január 3-ai letartóztatásáig állt a hatóság élén, utána Piros László áv. vezérőrnagy megbízott vezető irányította a szervezetet.

Kapcsolódó személyi adatlapok

Geiger Imre és társai bűnügye

A budapesti székhelyű Standard Villamossági Rt. az International Telephone & Telegraph (ITT) és az International Standard Electric Corporation (ISEC) amerikai trösztök tulajdonában lévő magyar híradástechnikai cég volt. A külföldi tulajdonosok a második világháború után a jelentős híradástechnikai eszközöket gyártó magyar leányvállalat elsorvasztására törekedtek. A konszern Magyarországra küldött képviselői, akik ipari szabotázsra kiképzett hivatásos katonai kémek voltak, ellenőrzés címén az országban nem csak üzleti, hanem katonai felderítő munkát is végeztek.

Hanyi Ferenc és társa bűnügye

Hanyi Ferenc 1946-ban az ausztriai Kellerbergbe költözött, ahol szállásadója, Udvarhelyi László beszervezte a brit katonai hírszerzés (FFS) megbízásából. 1947 tavaszán illegálisan visszatért Budapestre, ahol megkérte testvérét, Hanyi Zoltán MÁV műszaki főtisztet, hogy szerezzen neki adatokat a vállalatáról, ő maga pedig a székesfehérvári repteret figyelte meg. Ausztriába való visszatérése után a begyűjtött adatokat átadta Udvarhelyinek. Szeptemberben új feladattal ismét Magyarországra jött, ekkor azonban őrizetbe vették a magyar hatóságok.

Hernádi Gyula és társai bűnügye

Hernádi Gyula 1949 szeptemberében átszökött Ausztriába és felvette a kapcsolatot az angol titkosszolgálattal. Az angolok beszervezték őt és megbízták, hogy építsen ki Magyarországon egy hálózatot és gyűjtsenek számukra adatokat a magyar és a szovjet csapatmozgásokról. Budapestre történő visszatérését követően Hernádi a hírszerző csoportjába beszervezte Beck Lászlót, Hunyadi Buzás Attilát, Halmos Etelkát, Palásthy Imrét, majd 1950 húsvétja előtt Halmos Etelkán keresztül Kaszaházi Évát is, aki a Zalaegerszegen tartózkodó határvadászokkal kapcsolatban szolgáltatott adatokat.

Horváth Barna és társai bűnügye

Horváth Barna és Horváth Kálmán, 1945 előtt is szolgáló katonatisztek 1947-ben felvételt nyertek a demokratikus hadseregbe, ahol a Magyar Légierőnél igen magas beosztásokba kerültek. Ezt felhasználva tudatosan romboló és züllesztő tevékenységet fejtettek ki a hadseregben. Tevékeny szerepük volt a régi, fasiszta tisztek visszavételében, szabotálták és akadályozták a munkáskáderek kiképzését, szabotálták a műszaki kiképzést, elmulasztották a tervszerű ellenőrzést és az indokolt felelősségre vonást, valamint döntéseikkel nagy károkat okoztak a népgazdaságnak.

Kalotai Géza és társai bűnügye

Lévai Imre – aki Ausztriában a nyugati államok hírszerző szerveinek ügynöke volt – 1952 februárjában beszervezte apósát, Keresztes Vincét katonai adatok gyűjtésére. Keresztes 1952 áprilisában bevonta másik vejét, Kalotai Gézát ebbe a munkába. Kalotai vállalta, hogy adatokat gyűjt a Kelenföldi pályaudvaron áthaladó katonai szerelvények számáról, menetirányáról, az áthaladás időpontjáról, valamint a szállított alakulatokról. A beszerzett adatokat egy összekötőn keresztül juttatta el megbízójának.

Keresztes Vince bűnügye

Keresztes Vincét 1952 februárjában egyik veje, Lévai Imre – aki 1950 júliusában emigrált, majd Ausztriában a nyugati államok hírszerző szerveinek ügynöke lett – egy összekötő révén felszólította, hogy mint katonatiszt szolgáltasson számára adatokat a Magyar Néphadseregről, valamint a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítéséről. Keresztes vállalta a feladatot, és a megszerzett adatokat levélben és az összekötő révén juttatta el megbízójának.

Koller Béla és társai bűnügye

A Nyugatra szökött Halmay Andor 1950 nyarán feleségén keresztül felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Koller Bélával, akit beszervezett kémkedésre. Koller elküldte Halmaynak a saját, valamint egy tiszttársa szolgálati beosztását. 1952 elején Koller megismerkedett a Magyar Néphadseregnél polgári alkalmazottként dolgozó Wutsch Terézzel, akinek beszámolt kémtevékenységéről. 1952.

Kollmann László és társai bűnügye

Kollmann László 1944-ben Lengyelország területén német segédrendőrként partizánok elfogásában és bántalmazásában vett részt. 1946-tól kezdve Grazban élt, Magyarország és Ausztria között kiterjedt ember- és árucsempészettel foglalkozott. 1948-tól a francia hírszerző szervezet számára, majd az amerikai katonai hírszerző szervezet számára is kémkedésre vállalkozott. Széleskörű kémhálózatot épített ki, ebbe több ismerősét, többek között Károly nevű testvérét is bevonta. Segítségükkel főleg gazdasági és katonai adatokat szerzett és juttatott ki Magyarországról megbízóinak.