Kisiparos családból származott. Az öt elemi osztály elvégzése után kerékgyártó tanonc lett, majd a segédlevél megszerzése után a szakmájában dolgozott. 1926 és 1932 között katonai szolgálatot teljesített. 1933-ban jelentkezett a csendőrséghez és a tanfolyamok elvégzése után a hódmezővásárhelyi és a sándorfalvai csendőrőrsön fegyveres szolgálatot teljesített. 1940-ben a szegedi 5. csendőrnyomozó alosztályon nyomozói beosztást kapott. 1944-ben a csendőri szolgálata alatt vesztegetés bűntette miatt elítélték. 1945-ben jelentkezett az újonnan alakult honvédséghez, rövid szolgálat után azonban leszerelték. Ezt követően a Csongrádmegyei Malomipari Vállalat cseretelep vezetője lett. 1952-ben tűzvészokozás miatt pénzbírságra ítélték.
1940-től csendőrnyomozóként a szegedi alosztályon részt vett a baloldalellenes nyomozásokban. 1941-ben Óbecsére vezényelték, ahol az ottani partizántevékenység miatt egy széleskörű nyomozást indítottak, aminek eredményeként több személyt letartóztattak, megkínoztak és megöltek. 1942 januárban több társával együtt részt vett az óbecsei razziákban, amikor partizánokat, partizángyanús személyeket és baloldali személyeket az óbecsei tanácsházára hurcoltak, közülük többet a Tisza-parton meggyilkoltak. 1943 őszén tagja volt annak a nyomozócsoportnak, akik Óverbász községben egy illegális kommunista csoportot számoltak fel.
1959. október 30-án Monostori Lajossal és társaival szemben indított bűntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.5. O-11202
HU ÁBTL 3.1.9. V-145716
HU ÁBTL 3.1.9. V-145716/1-2.
HU ÁBTL 4.1. A-1114
HU HIM HL – XI. 22. – 59/1959