Szegényparaszti családba született, apja a falu pásztora volt Komádiban. Az elemi iskola után magánúton négy polgári osztályt végzett. Ezután cseléd, majd csikósbojtár volt. 1924-ben önként bevonult katonának, 1929-ben szakaszvezetőként leszerelt. Ekkor önként jelentkezett a csendőrséghez. Több őrsön teljesített szolgálatot, 1941-ben egy baleset következtében őrmesterként nyugállományba helyezték. A nagyváradi sörgyárban elhelyezkedett raktári munkásnak. Itt belépett a Nyilaskeresztes Pártba. 1944-ben a front közeledtével nyugat felé menekült. Tótmegyeren másfél hónapot töltött, aztán a helyi nyilasokkal együtt Ausztriában érte a háború vége. 1945 júniusában Komádiban letelepedve földműveléssel foglalkozott. 1954-ben családjával Budapestre költözött és a Dagály utca strandon helyezkedett el.
1944 novemberében Tótmegyeren csatlakozott a helyi nyilas pártszervezethez, fegyveres kiképzésben részesítette a pártszolgálatosokat. A helyi csendőrséggel közös razziákat tartottak, zsidó személyeket és katonaszökevényeket vettek őrizetbe. 1945 februárjában Izsó András többedmagával részt vett egy elfogott zsidó személy súlyos bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében, valamint három elfogott katonaszökevény törvénytelen kivégzésében.
1959. augusztus 25-én a Pongrácz Jánossal és Izsó Andrással szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-54972
HU ÁBTL 3.1.9. V-145614/1
HU ÁBTL 4.1. A-1114