Édesapja 1945 előtt rendőrfelügyelő volt. Iskoláit Szegeden és Kiskunhalason végezte. Az érettségi vizsgák után mint munkaszolgálatos teljesített szolgálatot, később leventeként a kaposvári páncélelhárító osztaghoz került, majd kivitték Nyugatra, ahol hadifogságba esett. 1946-ban a hazatérése után beiratkozott a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, egy év után azonban izgatás bűntette miatt eljárás indult ellene, a szegedi népbíróság 4 évi börtönre ítélte. Szabadulása után a csorvai gépállomásra került traktorosnak, majd a kiskundorozsmai gépállomáson lett brigádvezető. A könyvelői tanfolyam elvégzése után az óföldeáki gépállomáson volt könyvelő, innen a röszkei gépállomásra helyezték át főkönyvelőnek. 1957. november elején letartóztatták és a Kistarcsai Közbiztonsági Táborba internálták, ahol 1957. május 20-áig tartották fogva.
1956. október 19-én megjelent a szegedi József Attila Kör vitáján, ahol felszólalásában kifejtette, hogy új politikai irányzatra és demokratizálódásra van szükség. Október 25-én a Délmagyarország című lap szerkesztősgében társaival követelte, hogy a lap a Hazafias Népfront kezelésébe kerüljön és az általa írt „Harmadik forradalom” címmel írt cikket jelentessék meg. Október 26-án a tüntető tömeg élén haladva be akart jutni a Széchenyi térre, a katonaság azonban fegyvert használt, minek eredményeként egy haláleset is történt. A következő napokban a röszkei gépállomás dolgozói Kovács kérésére delegálták őt a városi nemzeti bizottságba (néptanácsba). Október 29-én a városi néptanács elnöke a mezőgazdasági és pénzügyi osztály, majd október 31-én a belbiztonsági osztály felügyeletével bízta meg. Kovács utasította a városi rendőrkapitányság vezetőjét az operatív állományban lévő államvédelmi tisztek letartóztatására, majd a Csillag börtönbe történő szállítására. Szorgalmazta a párt- és állami vezetők lefegyverzését. A nemzetőrség megalakulása után november 4-én 100 ezer forintot vett fel a nemzetőrség költségeinek fedezésére. November 5-én, miután a szovjet csapatok bevonultak Szegedre 200 fő segédrendőr behívását tervezte, illetve 100 főnyi katonaviselt emberekből toborzott gyorstüzelő fegyverekkel felszerelt gépesített karhatalmi alakulat felállítását határozta el, november 6-án azonban őrizetbe vették.
1958. október 1-én a dr. Perbíró Józseffel és társaival szemben indított büntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
2010-es adat szerint a sírhelye ismeretlen.
HU ÁBTL 3.1.9. V-145747/1-5.