Polgári családból származott, édesapja MÁV tisztviselő volt. A gimnáziumi érettségi után 1936-ban Ludovika Akadémiát végzett, majd hivatásos tisztként szolgált Veszprémben, Komáromban, később Kassán és Ungváron. 1942-ben betegsége miatt kérésére leszerelték, azonban 1944-ben visszahelyezték Ungvárra páncéltörő szakaszparancsnoknak. 1943-ban katonai szolgálata alatt kezdte meg tanulmányait az Orvostudományi Egyetem Gyógyszervegyészeti Karán, ahol 1946-ban szerzett diplomát, majd Romániába költözött. 1948-ban tudomást szerzett arról, hogy Magyarországon eljárás indult ellene, ezért 1958 nyaráig illegalitásban élt, amikor a Román Népköztársaság állambiztonsági szervei letartóztatták és 1959 januárban átadták a magyar hatóságoknak.
Mikulich Tibor 1944 novemberében Nagy Jenő ezredesen keresztül kapcsolatba került a Magyar Ellenállási Mozgalommal. Miután a mozgalomról több értékes információt szerzett, erről jelentést tett a Honvédelmi Minisztérium nemzetvédelmi osztályának. A feljelentést onnan a Nemzeti Számonkérés Szervezetéhez továbbították. 1944. november 22-én a nyomozók az ellenállási mozgalom vezetőit és több tagját letartóztatták, majd kegyetlen vallatások után kivégezték. Mikulich hozzásegítette a nyomozókat a letartóztatott személyek felfedésében, beazonosításában.
1959. október 2-án a Karabélyos Imrével és társaival szemben indított bűntetőper II. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 V-119614
HU ÁBTL 3.1.9 V-145705
HU ÁBTL 3.1.9 V-145705/1.
HU ÁBTL 3.1.5 O-11202
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma