Bárói családból származott, édesapja külügyi tisztviselő volt. Főgimnáziumi érettségit tett, majd két évet végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. 1941-ben bevonult katonának, elvégezte a karpaszományos iskolát, harcolt a keleti hadszíntéren, 1943 végén zászlósi rendfokozatot ért el. 1945-ben Budapesten szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban szabadult. Ekkor Romániába kérte magát, mivel állítása szerint ott hozzátartozói éltek. A román hatóságok azonban előzetes letartóztatásba helyezték, majd 1949 novemberében átadták a magyar határőrségnek.
1944 végén Rákoscsabán az I. páncéloshadosztály törzs I/b. osztályán teljesített szolgálatot, mint csapatcsendőr szakaszparancsnok. Részt vett házkutatások tartásában és az előállított személyek súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében egy feltételezett katonaszökevényt, valamint két polgári személyt Kubányi György tartalékos százados parancsára kivégeztetett, illetve egyiküket Temesvári saját kezűleg végezte ki, majd a holttesteket közszemlére tették.
1950. március 14-én a vele szemben indított büntetőper során jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 2.1. X/34/3
HU ÁBTL 2.1. X/36
HU ÁBTL 2.2.1. I/5. 9/1047.
HU ÁBTL 2.5.6. – I. s. – 04143/1951
HU ÁBTL 3.1.9. V-78632
HU ÁBTL 3.1.9. V-103593
HU BFL – XXV.60.f – 30202 – 1950