Munkáscsaládból származott, édesapja gyárban dolgozott. Ózdon elvégezte az öt gimnáziumi osztályt, majd 1945 tavaszán az Ózdi Kohászati Műveknél helyezkedett el segédmunkásnak. 1948-ban önként bevonult katonai szolgálatra, Szentendrére a 101-es Honvéd Légvédelmi Tüzérezredhez került. 1949-ben beiskolázták a Bem Tüzér Tiszti Iskolára. 1950-ben tisztté avatták és Budapesten ütegparancsnoki beosztást kapott. 1955 szeptemberében a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolára vezényelték osztályparancsnoki tanfolyamra, itt egy év múlva légvédelmi tüzér főhadnagyként végzett. 1956 novemberében leszerelt, mivel a tiszti nyilatkozatot nem írta alá. Tatabányán bányászként helyezkedett el.
Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának, majd az Magyar Szocialista Munkáspártnak is.
1956. november 4-én hivatásos honvédtisztként csatlakozott Pestlőrincen a Béke téri civil fegyveres csoporthoz. Miután elmagyarázta nekik a birtokukba került két légvédelmi ágyú kezelését, megválasztották a csoport vezetőjének. Még ezen a napon parancsot adott a felettük elrepülő szovjet repülőgép lelövésére, azonban nem találták el a gépet. Szovjet harckocsikat is megtámadtak az ágyukkal. Miután a szovjetek felfedezték őket, másnap áttették a tüzelőállásukat a Vörös Hadsereg útja melletti régi temetőhöz. Szántó Farkas főhadnagy parancsára gépágyúval tüzet nyitottak egy szovjet bombázóra, majd az iparvágánynál lövette a szovjet harckocsikat. November 8-ig még többször került csoportjával összetűzésbe a szovjet egységekkel, majd átadta a parancsnokságot és eltávozott a helyszínről.
1958. december 8-án a Szántó Farkas Bélával és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144361
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 056/1958