Édesapja napszámos volt. Szüleit korán elvesztette, eleinte keresztanyja, később a nagynénje nevelte. A nyolc általános iskola elvégzése után 1951-ben Kisvárdáról Budapestre jött és a Kispesti Vöröscsillag Traktorgyárban, mint kovácsipari tanuló kezdett dolgozni. 1953 augusztusában tette le a segédvizsgát. Ezután többek között a MASZOLAJ Gépgyárban, a Csepel Vas- és Fémműveknél, illetve a Folyamszabályozó- és Kavicskotró Vállalatnál dolgozott. 1957. június 22-i őrizetbe vételekor a Csepel Művek vörösrézhengerdéjénél volt állásban.
1956. október 24-én jelen volt a csepeli hadkiegészítő parancsnokság ostrománál, majd a kerületi rendőrkapitányság elfoglalásánál. Október 26-án csatlakozott Sorn Károly vezette királyerdei fegyveres csoporthoz. Ekkor már több csepeli csoport kereste Kalamár József tanácselnököt, akit felelősnek tartottak a hadkiegészítő parancsnokság ostrománál elesett tizenkét felkelő haláláért. A rejtőzködő tanácselnököt végül a légoltalmi központ pincéjében Sorn királyerdei fegyveresei fogták el, akit a vád szerint Bódi lelőtt. Október 28-án a vasgyár védelmére rendelt katonai egység visszafoglalta a rendőrség épületét, többekkel együtt Bódit is bezárták a gyár légópincéjébe. Szabadulása után október 30-tól november 9-ig a Szent Imre téren részt vett a szovjet katonai alakulatok elleni tűzharcban. November 21-én munkába állt, a géppisztolyát szétszedte és eldobta. 1957. június 22-én vették őrizetbe
1958. december 20-án a Szente Károllyal és társaival szemben indított büntetőper III. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9 - V-142296/3.
HU ÁBTL 3.1.9 - V-143557
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL –XXV- 4.a. – 5102/1957
HU BFL XXV- 60.d.5. – BÜL 2056/1957