Az 1950-ben megalakult Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a Belügyminisztériumtól szervezetileg függetlenített, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű önálló szerv lett. Főfelügyeletét a Minisztertanács egy tagján keresztül gyakorolta, ezt a feladatot – formailag – a belügyminiszter látta el. 1950. február 1-jétől a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség katonai és támadólagos részlegeit is a hatóság vezetőjének rendelték alá. Az ÁVH-hoz tartozott továbbá a gazdasági rendészet, az útlevélügy, a külföldiek ellenőrzése, majd később egyes börtönök, valamint internáló- és munkatáborok működtetése is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án Péter Gábort nevezte ki az ÁVH vezetőjévé, altábornagyi rangban. Megalakuláskor az ÁVH hét főosztályból: I. (Hálózati), II. (Katonai Elhárító), III. (Operatív), IV. (Határőrség és Belső Karhatalom), V. (Káder), VI. (Jogi és Börtönügyi), VII. (Gazdasági), valamint a vezető mellett felállított Titkárságból állt. A hatóság vezetőjének egy első (általános) helyettese (egyben az I. Főosztály vezetője) és három helyettese (a II., a IV. és az V. Főosztály vezetője, illetve parancsnoka) volt. Péter Gábor áv. altábornagy 1953. január 3-ai letartóztatásáig állt a hatóság élén, utána Piros László áv. vezérőrnagy megbízott vezető irányította a szervezetet.
Pásztóy Ödön 1942 elején főhadnagyi rendfokozatban a magyar megszálló hadsereg kötelékébe tartozó 40/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt a keleti fronton. Egységében Budai István zászlós vezetésével megszervezett egy különítményt, amely partizántámadás elhárításának ürügye alatt rendszeresen kegyetlenkedett a megszállt ukrán területen élő polgári lakossággal. Az osztag tagjai több falut felgyújtottak és több mint száz polgári személyt kivégeztek.
Romvári István a Független Kisgazdapárt aktív tagjaként maga köré gyűjtötte a BSZKRT-nál dolgozó jobboldali személyeket, majd Papp Ervin hasonló jellegű csoportjával összeolvadva 1949 augusztusában megalakították a Keresztély Néppárt elnevezésű illegális pártot, amelynek céljául a népköztársaság megdöntését tűzték ki. 1950 elején csatlakozott e szervezethez a hasonló nézeteket valló művészekből, színészekből álló Stúdió néven működő társaság is.
Ruszánov Lászlót 1952 áprilisában a maribori börtönben a jugoszláv hírszerzés egyik tisztje szabadulás fejében beszervezte a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. Hathetes kiképzést követően, 1952. június 22-én a jugoszlávok átdobták Magyarországra, ahol feladatai közé tartozott a szovjet és a magyar katonai alakulatok tartózkodási helyének és fegyverzetének megállapítása, továbbá politikai és gazdasági jellegű adatokat szerzése.
Suhay Imre 1940-ben semleges katonai megfigyelőként Franciaországban járt, ahol az angol hírszerző szervezet beszervezte. 1945-ben Budapesten az amerikai katonai hírszerzéssel került hasonló viszonyba. 1946-tól 1950-ig a svájci követség részére adott rendszeresen katonai, politikai és gazdasági anyagokat Magyarországról, 1949-ben pedig egy török követségi tanácsosnak játszott át katonai térképeket.
Szabados József 1944 augusztusában a keleti fronton egy műszaki csapat szakaszparancsnok-helyetteseként meggyilkolt egy szovjet civil személyt. Majd évekkel később, 1949 júliusában Verpeléten egy kocsmában italozás közben a bajtársainak elmondta, hogy a műszaki alakulata éppen milyen óvóhelyek kialakításán dolgozik és megmutatta menetlevelét is.
Szabó János rádiótávírászként 1948 júniusától a magyar politikai rendőrség bizalmas beosztásában szolgált. E közhivatalnoki állásából adódóan tudomására jutott katonai-állambiztonsági titkokról rendszeresen tájékoztatta a budapesti angol követség szolgálatában álló egykori VKF/2-es munkatársait, Papp Lajost és Héjjas Jánost. Titoktartási kötelezettségét megszegő tevékenységével súlyosan sértette, illetve veszélyeztette a magyar állam érdekeit.
Szűcs Sándor rendőrfőhadnagy 1951. március 6-án szolgálati fegyverét magánál tartva társaival együtt egy embercsempész segítségével megpróbált átszökni Ausztriába, Nárai község közelében azonban a határőrség egységei őrizetbe vették őket.
A Vezér Ferenc pálosszentkúti szerzetes vezetésével létrejött helyi polgárőrség tagjai 1944-1945-ben Kiskunfélegyháza környékén előre megfontolt szándékkal szovjet katonákat gyilkoltak meg.
Tóth Miklós mint hivatalnok, majd „hivatalos megbízásánál fogva” (mint a magyar katonai elhárítás beszervezett ügynöke) katonai adatokat szolgáltatott ki az angol hírszerző szerveknek.
Vaikó György 1946-tól kezdve anyósa, Rátky Henrikné közvetítésével katonai titkokat tartalmazó adatokat juttatott ki Grazba, az angol hírszerzőszervek számára. 1947-ben Pálffy György beszervezte egy fegyveres összeesküvésbe. Részt vett a bizalmas tanácskozásokon, ahol javaslatokat tett a hatalom átvételére és beosztásait kihasználva sorozatos szabotázs cselekményeket hajtott végre a hadsereg fegyelmének és átütőképességének szétzilálása érdekében.