A perben összesen 19 személyt ítéltek el, bár a cselekményeik többsége szorosan nem függtek össze, kapcsolatot a mosonmagyaróvári sortüzet követő ún. népítélet jelentett. A Legfelsőbb Bíróság egy eljárás alá vonta azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintett azért, hogy a népítéletet nem akadályozták meg. Még a Földes-per civil főszereplői, Földes Gábor, Tihanyi Árpád és Gulyás Lajos is különböző identitással kapcsolódtak be az 1956 októberi eseményekbe: Földes egy Nagy Imréhez hithű kommunista, Tihanyi példás életű általános iskolai tanár, Gulyás pedig egy keresztény pap volt. 1956. október 23-án Győrben Kéri József az akkori megyei ügyész kezdeményezésére létrehozott Petőfi Kör vezetőségébe beválasztották Földes Gábort, a győri Kisfaludy Színház főrendezőjét. Október 25-én Földes a színház dolgozóival csatlakozott a városban szervezett felvonuláshoz. Ugyanazon a napon Mosonmagyaróváron a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói ugyancsak tüntetést szerveznek, s a tanárok részvételével kivonultak az utcára. A mosonmagyaróvári pártbizottság értesülve az akadémiai hallgatók készülődéséről, dr. Varga Ernőt, az akadémia igazgatóját utasította, hogy akadályozza meg a tüntetést. Dr. Varga azonban nem intézkedett, hanem a hazament. A diákok október 26-án ismét tüntetést szerveztek, később a helyi üzemek dolgozói is csatlakoztak hozzájuk. A tömeg leverte a vörös csillagot a tanácsháza, a pártbizottság és a járásbíróság épületeiről, majd egy részük a határőr laktanyához ment. A laktanya parancsnoka azt az utasítást kapta a Győri Határőrkerület parancsnokától, Fekszi László alezredestől, hogy az épület alatt lévő nagy mennyiségű lőszer- és robbanóanyag, valamint az ott tárolt titkos operatív anyag miatt mindenáron meg kell akadályozni a laktanya elfoglalását. Egy helyi határőrtiszt felszólítása ellenére az épületet egyre inkább megközelítő tömegre a határőrség – a kapott parancs szellemében – sortüzet nyitott, aminek következtében körülbelül 60-100 halott és nagyon sok sebesült maradt a helyszínen. A mosonmagyaróvári tragikus események híre eljutott Győrbe is. A nemzeti tanács Földes Gábort küldte Mosonmagyaróvárra a hangulat lecsillapítására, illetve Tihanyi Árpád vállalkozott arra, hogy egy fegyveres csoporttal Mosonmagyaróvárra megy megfékezni a tömeget. Földes a laktanyában elérte, hogy a határőrök letegyék a fegyvert. Időközben a tömeg benyomult az épületbe és néhány határőrtisztet súlyosan bántalmazott. Ambrus József őrnagy, mint a honvédség mosonmagyaróvári műszaki zászlóalj parancsnoka, egyben helyőrségparancsnok október 25-én a pápai hadosztály parancsnokától azt a parancsot kapta, hogy alakulatánál hozzák létre a „Forradalmi Katona Tanácsot”. Az összehívott gyűlésen Ambrust választották meg a katonatanács elnökének. Alakulatát arra utasították, hogy a városban vegyenek részt a rend helyreállításában, azonban Ambrus és társai, illetve a Győrből Mosonmagyaróvárra érkezett katonák nem akadályozták meg a népítéletet, majd a sortűz utáni napokban Ambrus részt vett határőr tisztek és volt államvédelmi tisztek kihallgatásában.
HU ÁBTL 3.1.9. V-141296
HU ÁBTL 3.1.9. V-141876
HU ÁBTL 3.1.9. V-142878
HU ÁBTL 3.1.9. V-142098
HU ÁBTL 3.1.9. V-142098/1
HU ÁBTL 3.1.9. V-143557
HU ÁBTL 3.1.9. V-144506
HU ÁBTL 3.1.9. V-142098
HU ÁBTL 3.1.9. V-142098/1
HU HIM HL – XI.1 – 156/1957
Tanulmányok az internetről:
Mosonmagyaróvár, 1956. Szerkesztette: Lukácsi Zoltán-Vajk Ádám, In: A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, források, feldolgozások 4. Győr, 2006.
Jobbágyi Gábor: „Ez itt a vértanúk vére” (Földes Gábor és társai pere) In: Győri Tanulmányok, Tudományos Szemle 23/2000. (85-111. p.)