1956, fegyveres harc a szovjet alakulatokkal szemben

Berta József őrvezető 1956 októberében a néphadsereg várpalotai bányász alakulatánál teljesített katonai szolgálatot. Október 26-án nem jelent meg a munkahelyén, hanem a vájár tanulóotthon előtt összegyűlt tömeghez csatlakozott és végig nézte a szovjet emlékmű ledöntését, majd részt vett a pártbizottság és a rendőrség épületének megtámadásában, az utóbbi helyről egy golyószórót hozott el. Ezt követően elhagyta alakulatát és a várpalotai nemzetőrség parancsnoki csoportjának lett a tagja, ahol fegyveres nemzetőri szolgálatot teljesített.

Bosnyák Gábor 1956. október 24-én csatlakozott a Práter utcai fegyveres csoporthoz. Még aznap reggel részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában. Ezután kinevezték rajparancsnoknak. Ponczok Sándorral együtt esténként őrszolgálatot adtak a Szabad Nép székházánál, nappal portyákra jártak és különböző akciókban vettek részt. Még 24-én a Rákóczi úton portyázva fegyverükből szovjet harckocsikra lőttek. Államvédelmi tisztek őrizetbe vételénél segédkeztek, a felkeresett lakásokból különböző értékeket tulajdonítottak el.

1956. november 3-án megjelent a budapesti XIII. kerületi rendőrkapitányságon Homola László tartalékos honvéd főhadnagy azzal a céllal, hogy a kerületi kapitányság vezetőjével a rendőrség és a nemzetőrség együttműködéséről tárgyaljon. Másnap a rendőrség épülete előtt gyülekező tömeget a két vezető utasítására felszerelték fegyverekkel. Időközben a kerület több pontján fegyveres csoportok szerveződtek, ezek egyike Csizmadi Ferenc parancsnoksága alatt a Rákos-patak környékén jött létre, amelynek tevékenysége csak néhány napra tehető.

Dudás József 1956. október 27-én és 28-án a Széna téren beszédet mondott az ott tartózkodó tömegnek, javasolta egy kerületi nemzeti bizottmány megválasztását. Október 29-én megválasztották az akkor megalakuló II. kerületi nemzeti bizottmány elnökének. Még aznap a Szabad Nép székházába ment, ahol az Országos Nemzeti Bizottmány elnökeként lépett fel, így az épületet megszállva tartó fegyveres csoport elismerte legfőbb vezetőjének.

Vádlottak 1956. október 30-án Budapesten tevékenyen részt vettek a Köztársaság téren az MDP Budapesti Pártbizottság székházának ostromában, majd súlyosan bántalmazták az épület elfoglalása után a pincéből feljött pártmunkásokat és államvédelmi sorkatonákat. Az épület elé tereltek hat államvédelmi sorkatonát, majd falhoz állították őket és tüzet nyitottak rájuk. Ezt követően néhányan közreműködtek a tetemek meggyalázásában. Valamennyien harcoltak a főváros különböző pontjain a szovjet katonai egységek ellen.

Gyulai Lajos 1956. október végén Ausztrián keresztül visszatért Budapestre, hogy részt vegyen a szovjetek elleni harcokban. A VII. kerületben, a Hársfa utcai rendőrkapitányságon jelentkezett nemzetőrnek. November 2-án már három szakasz parancsnoka és összekötő volt a nemzetőrség és a VII. kerületi munkástanács között. Miután Földvári György operatív vezető megsebesült, Gyulai lett az utódja. November 5-én megválasztották a fegyveres csoportokból megalakult katonai tanács parancsnok-helyettesének.

A perben - egy kivétellel - a Baross téri fegyveres egységeket vezető század- és szakaszparancsnokokat ítéltek el. 1956. október vége és november eleje között Budapesten a Baross tér 19. szám alatti épületben gyülekeztek fegyveres és fegyver nélküli személyek, akik október 28-tól zártabb katonai szervezeti formát hoztak létre. A csoport főparancsnoka Nickelsburg László, helyettese a később Nyugatra szökött Pásztor Sándor lett. A parancsnokságuk alatt működő csoport mintegy 400 főnyi fegyverest fogott össze.

Kocsis Sándor 1956. október 23-án a soroksári rendőrőrsön teljesített szolgálatot. Október 27-én az őrs egész állománya csatlakozott a XX. kerületi nemzetőrséghez. November 4-én tudomásukra jutott, hogy Budapest felől Szeged irányába egy szovjet katonai egység Soroksáron keresztül fog átvonulni. A kerületi nemzetőr parancsnok utasítására társaival bekapcsolódott a szovjetek elleni harcokba, amelyek a Juta-dombon, az utcákban és a nádasban zajlottak. A kialakult tűzharcban több harckocsi kigyulladt, több szovjet katona és velük harcoló magyar államvédelmi beosztott meghalt vagy megsebesült.

Az 1956. október 23-a után Csepelen lezajlott események résztvevői közül azok lettek a per vádlottjai, akik a fegyveres harcok irányítói, tevékeny szereplői voltak. Október utolsó napjaiban egy fegyveres csoport támadást intézett a csepeli hadkiegészítő parancsnokság ellen, majd elfoglalták a pártbizottság és a rendőrség épületét. Október 30-án megalakult a Csepeli Nemzeti Bizottmány és a fegyveres csoportok egyesítése céljából létrehozták a nemzetőrséget, amelynek parancsnoka Major Ernő, helyettese Buri István lett.

1956 októberében Székesfehérváron állomásozott az MN. 1234. számú műszaki kisegítő alakulat állománya, az egység parancsnoka Márton Ferenc hadnagy volt. Az alakulat tagjai a városban az építőipari vállalat által vezetett építésvezetőségeken dolgoztak és csak gyakorlófegyverrel rendelkeztek. Október 23-a után az alakulat beszüntette a munkát és a gyakorló fegyvereket a hadtest épületébe szállították. Ezt követően őrszolgálatot láttak el a város különböző pontjain.