emberölés/gyilkosság

1944 novemberében Tura község határában lévő Homoktanyán élő Kollár Sándor a községen átvonuló magyar katonáktól civil ruháért cserébe két lovassági karabélyt kapott lőszerrel együtt, amelyeket elrejtett. Nem sokkal később, amikor a községet elérte a szovjet hadsereg, egy Alexander keresztnevű szovjet katona kért nála egy rövid időre szállást. Amikor a katona végleg elhagyni készült a házat, Kollár – a katona meleg ruhájáért – több fejszecsapással megölte őt és a holttestet a házától nem messze eltemette.

1956 októberében Székesfehérváron állomásozott az MN. 1234. számú műszaki kisegítő alakulat állománya, az egység parancsnoka Márton Ferenc hadnagy volt. Az alakulat tagjai a városban az építőipari vállalat által vezetett építésvezetőségeken dolgoztak és csak gyakorlófegyverrel rendelkeztek. Október 23-a után az alakulat beszüntette a munkát és a gyakorló fegyvereket a hadtest épületébe szállították. Ezt követően őrszolgálatot láttak el a város különböző pontjain.

Az „ellenforradalom” napjaiban mind a négy vádlott tagja volt a Szabad Nép székházat, a Corvin Állami Áruházat és ezek környékét megszállva tartó mintegy 70-80 főből álló fegyveres csoportnak, amelyet Dudás József és Kovács András vezetett. A csoport tagjai rendszeresen folytattak portyákat a fővárosban általuk ellenségesnek vélt személyek után kutatva, törvénytelenül vettek őrizetbe államvédelmi tiszteket, törtek be azok lakására, majd fosztották ki azokat.

1956 novemberében Sipos Zsigmond hat társával együtt elhatározta, hogy egy újabb budapesti felkelés esetére fegyvereket és lőszereket gyűjtenek össze. Az így összeszedett géppisztolyt, kézigránátot és más fegyvereket elrejtették. Ebben a munkában Sipost Csigó László, Bakosi Pál, valamint három fiatalkorú fiú is segítette. Sipos egyik fegyverszerzési akciója során, 1957. január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki nem akarta átadni pisztolyát.

Apátvarasdon 1956. október 27-én megalakult a nemzeti tanács és a nemzetőrség. A nemzeti tanács elnökének Kajsza Lászlót választották meg, a többi vádlott a nemzetőrség tagja volt. A nemzetőrök október 28-án Pécsváradon fegyvereket szereztek, ezekkel teljesítettek szolgálatot. November 5-én a nemzetőrség feloszlott, a fegyvereket a pécsváradi rendőrségen kellett leadni.

1956. október 28-án Sári községben a volt tulajdonosok megkezdték a földműves szövetkezeti vendéglőből a korábban tulajdonukat képező felszerelési és berendezési tárgyaik elvitelét, amiben a vádlottak is segédkeztek. Ezt követően Farkas Pál vezetésével a vádlottak egy részben felfegyverkezett csoport tagjaiként megtámadták és lefegyverezték a helyi rendőrőrsöt. Ezután másokkal kiegészülve megtámadták a honvéd kiegészítő parancsnokságot is és fegyvereket zsákmányoltak.

Török István az első tüntetésektől kezdve a győri forradalmi események egyik meghatározó szereplője volt. 1956. október 25-én vezetője lett a Győrben és környékén tevékenykedő fegyveres csoportnak, amelynek Büki Lajos, Vasárus Béla és Zentai Ernőné is tagja volt. Másnap beszédet mondott a városi tanács épületének erkélyéről az összegyűlteknek. Onnan a tömeg a Rákóczi laktanyához vonult, hogy a katonaságot maguk mellé állítsák. A laktanya parancsnoka végül engedélyezte, hogy az állományból fegyver nélkül katonák csatlakozzanak a tüntetőkhöz.

Vass Lajos 1956. október 25-én csatlakozott a Bárány János által vezetett Tompa utcai felkelőkhöz, ahol kezdetben fegyveres őrként szolgált. Bárány később kinevezte a Ráday utcai diákszálló parancsnokának. Ezután ő szervezte meg a környékbeli fegyveres csoportok élelemmel való ellátását és elszállásolását. Több környékbeli gyárhoz fegyveres őröket rendelt, ezzel megvédve azokat a fosztogatástól. Több alkalommal élelmiszert és egyéb ellátmányt szerzett a környékbeli boltokból, melyet szétosztott a fegyveresek között.