Ruszánov Lászlót 1952 áprilisában a maribori börtönben a jugoszláv hírszerzés egyik tisztje szabadulás fejében beszervezte a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. Hathetes kiképzést követően, 1952. június 22-én a jugoszlávok átdobták Magyarországra, ahol feladatai közé tartozott a szovjet és a magyar katonai alakulatok tartózkodási helyének és fegyverzetének megállapítása, továbbá politikai és gazdasági jellegű adatokat szerzése.
1956 novemberében Sipos Zsigmond hat társával együtt elhatározta, hogy egy újabb budapesti felkelés esetére fegyvereket és lőszereket gyűjtenek össze. Az így összeszedett géppisztolyt, kézigránátot és más fegyvereket elrejtették. Ebben a munkában Sipost Csigó László, Bakosi Pál, valamint három fiatalkorú fiú is segítette. Sipos egyik fegyverszerzési akciója során, 1957. január 12-én a Nádor utca és a Szabadság tér sarkán agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot, aki nem akarta átadni pisztolyát.
1950 márciusában Sülysáp községben illegális szervezkedés bontakozott ki. Szvitek Istvánt és Jandó Ferencet Vilcsek Emil mutatta be a budapesti „összeesküvő” csoport vezetőinek, Zavadszky Ivánnak és Héthelyi Tibornak. A vezetők megbízták Szvitekéket, hogy kezdjék meg egy titkos csoport szervezését Sülysápon, amelynek céljául a fennálló rendszer megdöntését és a hatalom átvételét jelölték meg egy esetleges amerikai támadás megindulása esetén. A hatalomátvételt követően a királyság intézményét szándékozták visszaállítani. Szvitek István a szervezkedés vezetésébe bevonta testvérét, Jánost is.