A perben a csepeli felkelők civil vezetőit ítélték el, 18 vádlottat állítottak bíróság elé. 1956. október 24-én Csepelen fegyveres csoportok a központi lőtérről megszerzett fegyverekkel többórás tűzharc után elfoglalták a Csepeli Honvéd Kiegészítő Parancsnokság épületét. A parancsnokság elleni tűzharcban egy menekülő honvédtisztet agyonlőttek, egyet pedig megsebesítettek, de 12 civil támadó is meghalt. Ezt követően a kerületi rendőrparancsnok elrendelte a fegyveres akcióban részt vevők letartóztatását, köztük Szente Istvánt is. Október 25-én Szente Károly a rendőrség előtt összegyűlt tömeget arra biztatta, hogy rohamozzák meg az épületet, ennek hatására Szente Istvánt és öt társát szabadon engedték. Másnap a rendőrkapitányság előtt egybegyűltek Szente Károly és Buri István vezetésével elfoglalták a rendőrség épületét. Az ott talált szolgálatot teljesítő rendőröket lefegyverezték, a fegyvereket pedig szétosztották. A rendőrkapitányság elfoglalása után a fegyveres erők főparancsnoka Buri István lett, aki Sorn Károlyt nevezte ki a Királyerdőn létrejött csoport vezetőjének. Ekkor már több csepeli csoport kereste Kalamár József tanácselnököt, akit felelősnek tartottak a hadkiegészítő parancsnokság ostrománál elesett tizenkét felkelő haláláért. A rejtőzködő tanácselnököt végül a légoltalmi központ pincéjében Sorn királyerdei fegyveresei fogták el, majd Bessenyődi József vállalkozott arra, hogy bekíséri a rendőrségre, Bódi József, Andor György és Pál Antal is csatlakoztak hozzájuk. Útközben azonban Bódi pisztollyal közvetlen közelről fejbe lőtte a tanácselnököt. Október 30-án a fegyveres csoportok egyesítése céljából megalakult a Csepeli Nemzeti Bizottmány és létrehozták a nemzetőrséget, melynek parancsnoka Major Ernő, helyettese Buri István lett, majd november 4-e után a fegyveres erők csepeli főparancsnokává is Burit jelölték. A szovjet csapatokkal szembeni ellenállás során Buri terve alapján felrobbantották a Gubacsi hídfőt és a csepeli műutat. Buri István, Sorn Károly, Thurza József, Pesti Károly és Andor György vádlottak a harcokban mindaddig részt vettek, amíg a szovjet katonai egységek túlereje következtében a csoport szétszéledt.
HU ÁBTL 3.1.9 - V-142296/3.
HU ÁBTL 3.1.9 - V-143557
HU BFL –XXV- 4.a. – 5102/1957
HU BFL – XXV- 60.d.5. – BÜL 2056/1957