II. világháború

Bajla Sándor 1937-ben belépett a Magyar Nemzeti Szocialista pártba, ahol pártszervezői megbízást kapott. 1942 augusztusában őrmesteri rendfokozatban a 109/6. számú munkásszázadhoz vezényelték, ahol hamarosan szolgálatvezető altiszti beosztásba került. A századot szeptemberben Darnicába küldték fakitermelő munkára. 1943 márciusában áthelyezték szolgálatvezetőnek a Ferencvárosi pályaudvaron foglalkoztatott 109/10. számú munkaszolgálatos századhoz. Az alakulatot 1944 májusában Turkára vezényelték.

Bedő László a második világháború alatt őrmesterként a keleti fronton a 401. számú különleges munkásszázad keretében szolgált. 1942. április 19. után részt vett az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazásában, amely során közülük többnek a halálát okozta.

Béldy Alajos 1941 júliusában a Honvédelmi Minisztérium főcsoportjának főnökeként átvette az ifjúság honvédelmi nevelésének irányítást. A nyilvánosság előtt és a rádióban elhangzott beszédei alkalmasak voltak arra, hogy a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásolják és a közvéleményt a háború fokozottabb mértékben való folytatására izgassák.

Bodoki László csendőralezredes 1942-ben a Szovjetunió területén a II. magyar hadsereg közbiztonsági osztályán teljesített szolgálata során részese és tettese volt szovjet állampolgárok kivégzésének. 1949-1950-ben Kecskeméten egykori csendőrökkel és katonatisztekkel olyan rendfenntartó alakulat felállítását tervezte, amely a küszöbön álló háború esetén az ellenséges erőket támogatta volna.

Bőhm József a 109/34. sz. kisegítő munkásszázad parancsnokaként 1944 májusa és októbere között Kárpátalján, majd a visszavonulás során az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazására adott utasítást, ezzel legalább 14-15 személy halálát okozta. Mezőkövesd mellett egy szökött munkaszolgálatost agyonlőtt.

Botka Márton 1942-ben a 101/10. számú zsidó munkásszázad keretlegényeként az alárendelt munkaszolgálatosokkal kegyetlenkedett és azokat súlyosan bántalmazta az ukrajnai Seredina-Buda településen. A bántalmazások következtében három személy életét vesztette.

Budai István és társai a szolnoki 40/1. honvéd gyalogzászlóalj 1. századának beosztottjaiként 1941 decemberétől kezdve a keleti fronton számos esetben felbujtói, tettesei és részesei voltak polgári lakosok törvénytelen megkínzásának és kivégzésének.

Csikvári Győző 1942-ben a keleti frontra vezényelt 401. számú munkásszázadhoz beosztott tizedesi rendfokozatú keretaltisztként bántalmazta a munkaszolgálatosokat, értékeiket elvette, zsarolta őket. Segítséget nyújtott az ún. munkára vezényléshez, amelynek célja a munkaszolgálatosok törvénytelen kivégzése volt. A keretlegénység többi tagját is hasonló magatartásra utasította.

Csókási Katona János 1942-ben az 5/6. számú munkásszázad keretlegénységének tagjaként felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett a beosztott munkaszolgálatosokkal. 1943 januárjában Szumi városban a beérkező vonatról leszállíttatott két, a 101/51. számú munkásszázadhoz tartozó munkaszolgálatost és a pályaudvar környékén meggyilkolta őket, egyikük bőrkabátját pedig eltulajdonította. A visszavonulás során folyamatosan bántalmazta a munkaszolgálatosokat és fegyelmező gyakorlatokat végeztetett velük. 1943.

Meszlényi Róbert 1942 áprilisától a 7. gépágyús légvédelmi üteg parancsnokaként a szovjet fronton teljesített szolgálatot. Meszlényi beosztott tisztje volt Szőnyi Miklós. 1942 májusában az alakulatot Sumakov községbe helyezték, ahol Meszlényi utasítására több esetben tartottak a lakosság körében razziát és házkutatást. A gyanús személyeket vallatták, majd meggyilkolták. Parancsára a magyar legénységgel is kegyetlenül bántak, rendszeresek voltak a fenyítések és a kikötések.