munkaszolgálatosok

Bajla Sándor 1937-ben belépett a Magyar Nemzeti Szocialista pártba, ahol pártszervezői megbízást kapott. 1942 augusztusában őrmesteri rendfokozatban a 109/6. számú munkásszázadhoz vezényelték, ahol hamarosan szolgálatvezető altiszti beosztásba került. A századot szeptemberben Darnicába küldték fakitermelő munkára. 1943 márciusában áthelyezték szolgálatvezetőnek a Ferencvárosi pályaudvaron foglalkoztatott 109/10. számú munkaszolgálatos századhoz. Az alakulatot 1944 májusában Turkára vezényelték.

Bedő László a második világháború alatt őrmesterként a keleti fronton a 401. számú különleges munkásszázad keretében szolgált. 1942. április 19. után részt vett az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazásában, amely során közülük többnek a halálát okozta.

Bőhm József a 109/34. sz. kisegítő munkásszázad parancsnokaként 1944 májusa és októbere között Kárpátalján, majd a visszavonulás során az alá rendelt munkaszolgálatosok bántalmazására adott utasítást, ezzel legalább 14-15 személy halálát okozta. Mezőkövesd mellett egy szökött munkaszolgálatost agyonlőtt.

Botka Márton 1942-ben a 101/10. számú zsidó munkásszázad keretlegényeként az alárendelt munkaszolgálatosokkal kegyetlenkedett és azokat súlyosan bántalmazta az ukrajnai Seredina-Buda településen. A bántalmazások következtében három személy életét vesztette.

Csikvári Győző 1942-ben a keleti frontra vezényelt 401. számú munkásszázadhoz beosztott tizedesi rendfokozatú keretaltisztként bántalmazta a munkaszolgálatosokat, értékeiket elvette, zsarolta őket. Segítséget nyújtott az ún. munkára vezényléshez, amelynek célja a munkaszolgálatosok törvénytelen kivégzése volt. A keretlegénység többi tagját is hasonló magatartásra utasította.

Csókási Katona János 1942-ben az 5/6. számú munkásszázad keretlegénységének tagjaként felsőbb utasítás nélkül kegyetlenkedett a beosztott munkaszolgálatosokkal. 1943 januárjában Szumi városban a beérkező vonatról leszállíttatott két, a 101/51. számú munkásszázadhoz tartozó munkaszolgálatost és a pályaudvar környékén meggyilkolta őket, egyikük bőrkabátját pedig eltulajdonította. A visszavonulás során folyamatosan bántalmazta a munkaszolgálatosokat és fegyelmező gyakorlatokat végeztetett velük. 1943.

Fábián Lajos a keleti fronton a 101/1. és 101/2. sz. munkásszázadnál szolgálatvezető, majd Budapesten a 701/303. sz. munkásszázadnál  parancsnok volt. 1942. június 12. és 1943. január között, valamint 1944 nyarán munkaszolgálatosok bántalmazására adott utasításokat, többük halálát okozva ezzel.

Fábián Lajos 1936-tól egészen 1945-ig vezető pozíciókat töltött be a Honvédelmi Minisztériumban, ezáltal részese volt a hadseregnek a háborúra való felkészítésében, 1941-től pedig az iparnak és a munkaerőnek háborús célokra való mozgósításában. 1944. október 15-e után a minisztérium munkaügyi csoportfőnökeként a nyilasok és a németek rendelkezésére bocsátotta az irányítása alatt álló munkaszolgálatos századokat és polgári munkaerőt.

Faczinek Nándor 1937-től a csepeli Weiss Manfréd Gyár hadiüzemi katonai parancsnokának helyetteseként a kémelhárítás és a munkásság politikai megfigyelése volt a feladata. A kiépített besúgó hálózatán keresztül szerzett információk alapján 1942 elején kommunista magatartásuk miatt több munkást a tápiósülyi internálótáborba juttatott, ahonnan kivitték őket a Szovjetunióba. 1943-ban a sztrájkoló munkások öt bizalmi emberét feljelentette, annak ellenére, hogy a párórás sztrájk megegyezéssel ért véget. A feljelentett munkások 3 havi fogházbüntetést kaptak.

Fehér Béla Károly 1944. október végén telefonon bejelentést tett a Nyilaskeresztes Párt miskolci szervezetének, hogy a helyi Erzsébet Kórházban zsidó munkaszolgálatosokat kezelnek. Pár nap múlva a munkaszolgálatosokat fegyveres nyilasok elhurcolták, majd kivégezték.