Alkalmazotti családból származott, édesapja a Magyar Nemzeti Bank altisztje volt. Budapesten 8 általános iskolai osztályt végzett, majd a ceglédi fiatalkorúak büntetőintézetében kétéves ipari iskolában bányagépszerelői képesítést szerzett. 1947-ben Budapesten Saáry Ákossal együtt a kisiklatott fogaskerekű vasút, illetve az ellopott családi ékszerek miatt két évre a székesfehérvári fiúnevelő intézetbe került. Szabadulása után Ganz Vagon- és Gépgyárban villanyszerelő tanonc lett. 1950. április 28-án a Budapesti Fővárosi Bíróság 11 társával együtt indított vele szemben eljárást, Szelepcsényi szervezkedés bűntette miatt 3 évi és 6 havi börtönbüntetést kapott. 1953 júliusában szabadult a kisgyóni büntető munkahelyről, majd bevonult katonai szolgálatra, ahonnan 1955 végén szerelt le. Utána több helyen dolgozott, 1959. márciusi letartóztatásakor a Kábel- és Sodronykötélgyárban volt segédmunkás.
Az 1956. október 23-a után csatlakozott a Som Gyula vezette nagykovácsi nemzetőr csoporthoz, akikkel több akcióban vett részt. A fegyveres ellenállás leverése után egy pisztolyt töltényekkel és egy kézigránátot rejtett el. A nyugati rádiókból értesült arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tárgyalja az ún. magyar ügyet, ami a szovjet intervenciót követően került az ENSZ Közgyűlése elé. Ennek hatására szervezte újjá a korábbi csoportját abból a célból, hogy röplapok terjesztésével a szovjet csapatok és az új magyar kormány ellen hangolják a tömeghangulatot, egyúttal a csoportjával további diverzáns cselekmények elkövetését tervezte. Időközben a szervezkedése újabb tagokkal bővült, közben munkahelyéről többször csempészett ki különböző szerszámokat is. Szelepcsényi 1956-os tevékenységére egy informátor hívta fel a belügyi szervek figyelmét, akit megbíztak a figyelésével. Később a hálózati munkát külső megfigyeléssel egészítették ki, ami a szervezkedés többi tagjának felderítésével járt. Büntetlenséget ígérve egyik társukat is beszervezték ügynöknek, aki megbízható belső információkkal segítette a letartóztatásukat.
1959. szeptember 3-án a Szelepcsényi Istvánnal és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144991/1-2.
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU HIM HL – XI.22 – 047/1959