Munkáscsaládból származott, apja téglagyári munkás volt. A négy polgári osztályt Pestszentlőrincen végezte. 1947 és 1949 között egy budapesti kisiparosnál motorszerelő-tanuló volt. Később rövid gépkocsivezetői pályafutását követően a MÁV-nál lett segédmunkás. 1949 és 1951 között tényleges katonai szolgálatot teljesített Várpalotán. Leszerelése után a Belkereskedelmi Gépkocsijavítónál, majd a Vörös Csillag Traktorgyárban helyezkedett el. 1956 júliusában társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt 3 havi javító-nevelő munkára ítélték. 1956. december 29-én a karhatalom őrizetbe vette, majd 1957. április 11-én szabadlábra helyezték operatív célra történő további felhasználása érdekében. 1957 júliusában elhelyezkedett a Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál. Miután a hatóság tudomására jutott, hogy dekonspirálódott, ismét őrizetbe vették.
1947-től a Magyar Kommunista Párt, majd 1951-ig a Magyar Dolgozók Pártjának volt tagja.
1956. október 24-én kapcsolódott be a fővárosi eseményekbe, amikor a szovjet csapatok mozgásának megakadályozása érdekében segédkezett a kispesti vasúti pályaudvarnál és Pestlőrincen a lajosmizsei vasúti sorompónál barikádok építésében. A barikádnál állandó őrséget tartottak, emiatt fegyveres harcra is sor került a szovjet egységekkel, ennek következtében a környéken több épület megrongálódott. A szovjetek szétlőtték a barikádokat, de távozásuk után a helyiek helyreállították azokat.
Október 29-én a kispesti rendőrkapitányságon nemzetőrnek jelentkezett, beosztották járőrszolgálatra. Másnap részt vett az MDP Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházának ostromában, majd a pártház elfoglalása után részt vett egy honvédtiszt felakasztásában. A rákövetkező nap beállt a pestlőrinci nemzetőrséghez.
November 5-én önálló fegyveres csoportot hozott létre azzal a céllal, hogy fegyveresen harcoljanak a szovjet katonai alakulatok ellen. Részt vett a XVIII. kerületi pártház elfoglalásában és az épület előtti téren Bozsó Imre államvédelmi beosztott bántalmazásában. Másnap az ún. piros iskolánál lezajlott támadásban meggyilkolt egy szovjet katonát. November 7-én támadást intézett szovjet harckocsik és páncélosok ellen. A tűzharcban egy szovjet katona életét vesztette és súlyos anyagi károk keletkeztek. Társaival kifosztották a XVIII. kerületi alkalmi áruházat, a kerületben lévő két tüzérlaktanyát, KÖZÉRT-et és italboltot.
1959. május 7-én a Tutsch Józseffel és társaival szemben indított büntetőper I. rendű vádlottjaként jogerősen halálra ítélték.
HU ÁBTL 3.1.9. V-144224
HU ÁBTL 3.1.9. V-144224/1-5
HU ÁBTL III. 9.2. – VII. tétel – sz. n. – Elítéltek létszáma
HU BFL – XXV – 4.f.10 – 9008/1959