1944. december 21−22-én a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány az elsők között vette napirendre és tárgyalta meg a rendőrség újjászervezését. Az új szervezetnek elsődlegesen politika- és közrendészeti feladatokat kellett ellátnia. Mint ismeretes, ez végül két helyszínen, két kommunista vezetővel indult meg: az Erdei Ferenc belügyminiszter által megbízott kommunista Tömpe Andrással Debrecenben és a kommunista párt, valamint a szovjet vezetés támogatását élvező Péter Gáborral Budapesten. Ennek a kettősségnek lett az eredménye, hogy az 1945 májusában kihirdetett kormányrendelettel megalakult a Tömpe vezette Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya és a Péter Gábor által parancsnokolt Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya.
Gelencsér Sándor 1944. október 15. után fegyveres szolgálatot vállalt a Nyilaskeresztes Párt Budapest XIV. kerületi szervezetében, majd 1944 decemberében részt vett 30-40 zsidónak és kommunistának tekintett személy előállításában, bántalmazásában és törvénytelen kivégzésében.
1942 karácsonyán megjelent Görgey Vince „Hajrá páncélosok” című könyve, amely szovjetellenes és antiszemita kijelentéseket is tartalmazott. Újságíróként az „Új Magyarság” c. lapban, majd 1943 elejétől az „Egyedül vagyunk” c. politikai hetilapban a háború német szövetségben való folytatását támogatta, támadta a szövetséges hatalmakat és különböző antiszemita írásokat jelentetett meg. 1944. január 5-én éleshangú levelet írt a „Magyarország” című lapban megjelent, a fegyverletétel eshetőségét mérlegelő cikk ellen.
Grabits Kornél 1942 júniusától 1943 januárjáig a 101/5. számú munkaszolgálatos század parancsnok-helyetteseként teljesített katonai szolgálatot. A keleti fronton a munkaszolgálatosokkal kegyetlenül bánt, beosztottjait is erre utasította. Közbenjárására létrejött az ún. leprás szakasz, ahova csak beteg munkaszolgálatosokat osztottak be, mivel munkateljesítményükkel elégedetlen volt, ezért megtagadta tőlük az élelmet és az orvosi ellátást. Tevékenysége nyomán a század 260 fős létszámából 22 fő maradt életben.
Hajnácskőy László csendőrezredes 1935 után a katonai titkosszolgálat kommunista mozgalmakkal foglalkozó (VKF-2/K) alosztályát vezette, majd a Pécsi Csendőrkerület parancsnoka volt, 1944. október 29-től pedig a Belügyminisztérium VII. (Közbiztonsági) Osztályának élén állt. Szolgálati helyein utasítást adott a baloldali mozgalmak felszámolására indított eljárások során előállított személyek bántalmazására, irányította a zsidók deportálását a Dunántúl déli és keleti részein, valamint elrendelte a nyilas hatalomátvételkor a kormányzóhoz hű köztisztviselők letartóztatását.
Hammer Ferenc 1942. június 8. és 1943. április 12. között a keleti fronton, a 101/29. számú munkásszázad parancsnokaként teljesített szolgálatot. Az alakulatához beosztott munkaszolgálatosokat bántalmazta, közülük száznál több személynek a halálát okozta ezzel.
Hegedüs István tagja volt annak a nyilas különítménynek, amely 1944. december 24-én délelőtt megjelent a Munkácsy Mihály utca 5-7. szám alatti házban, ahol a zsidó árvaház lakói voltak elhelyezve, az ott tartózkodó gyerekeket és felnőtteket összegyűjtötték, majd fegyveres kísérettel elindították a Ferdinánd híd felé. Ezután Hegedüsék átkutatták az elhagyott épületet és az ott talált, bujkáló három felnőttet és három gyereket agyonlőtték. Hegedüs maga egy nőt és két gyereket gyilkolt meg.
Herczeg Ferenc fegyveres nyilas pártszolgálatosként részt vett az 1944. október 15-ei hatalomátvételben, a telefonközpont fegyveres őrizetében és a beszélgetések lehallgatásában. A Gizella malomban dolgozó baloldali érzelmű munkatársait kiszolgáltatta a pártszolgálatosoknak. Közreműködött a nyilasok által összeszedett zsidónak tekintett nőknek a KISOK pályán lévő gyűjtőhelyről Isaszegre való kísérésében, majd parancsnok-helyettesként az Isaszeg-Szentgyörgypusztára internált nők őrzésében. Az üldözötteket később Pünkösdfürdőre kísérte, ahonnan deportálták őket.
Hindy Iván az I. (budapesti) hadtesthez beosztott tábornok 1944. október 15-én letartóztatta Aggteleky Béla hadtestparancsnokot és erőszakkal eltávolította Latorczay Lőrinc ezredest, ezzel megakadályozta, hogy az I. (budapesti) hadtest fővárosi alakulatait a német csapatok ellen bevessék. 1944. november 29-től mint a budapesti helyőrség parancsnoka a főváros védelmében harcoló magyar alakulatokat irányította.
A Nagyatádi Szabó utca 43. szám alatti ház csillagos háznak volt kijelölve, a nyilas hatalomátvétel után svájci védettség alá került. Id. Horváth Jánosné 1944. december elején a nyilasokkal előbb elhurcoltatta a házfelügyelőt, Lendvay Zoltánt, majd január elején a házban lakó kb. 400-450 zsidó személyt. Az üldözötteket a nyilasok megkínozták és többségüket kivégezték, ingóságaik egy részét a nyilasok elvitték, egy részét pedig id. Horváthné vette magához. Menye, ifj. Horváth Jánosné időnként zsidóellenes kijelentést tett.
Illés Ferenc a nyilas hatalomátvételt követően pártszolgálatos, majd a IX. kerületi pártvezető, Horváth Géza helyettese lett. A tényleges hatalmat azonban Illés gyakorolta a kerületben. Ő döntött a kerületi nyilasházba bevitt személyek sorsáról. Az üldözötteket súlyos bántalmazások közepette vallatta ki, majd a gettóba szállítás ürügyén parancsot adott a kivégzésükre. 1944. december 19-én több pártszolgálatossal razziát tartott a Szent István Kórházban, ahonnan 40 főt hurcoltak el, majd átadtak őket a II. kerületi pártszolgálatosoknak, akik kivégezték őket a Duna-parton.