Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai és Rendészeti Osztálya

Omelka Ferenc a hungarista nyilas mozgalom egyik igen tevékeny tagja volt. Hírlapi cikkeiben és röpirataiban hosszú időn keresztül fejtett ki demokrácia ellenes tevékenységet, uszított egyes osztályok és felekezetek ellen. A nyilas hatalomátvételt követően, 1944. október 15-én délután Kovarcz Emil propaganda miniszter utasítására fegyveresen behatolt a Magyar Rádió épületébe és felszólította az alkalmazottakat, hogy folytassák a munkájukat, így biztosította azt, hogy a Rádió a nyilas vezetés rendelkezésére álljon.

1944 novemberében a Honvéd Térképészeti Intézet főhadnagyaként önként harcoló alakulathoz kérte magát. Átkerült Maglódra, a 13. rohamtüzér osztály arcvonalára, majd hamarosan az egység parancsnoka lett. Ezen beosztásában 1944 végén törvénytelenül kivégeztetett egy szökött honvédot és három polgári személyt.

Rédli József 1944 novemberétől a Nyilaskeresztes Párt Budapest XII. kerületi szervezetének segédszolgálatosaként, majd 1945 januárjától a Hűség Házában alakult nyomozóosztály helyettes vezetőjeként részt vett üldözöttek előállításában és súlyos bántalmazásában. 1944 decemberében részt vett a Városmajor utcai pártszervezetből legalább 43 zsidó személy Duna-partra kísérésében és törvénytelen kivégzésében.

Szögi Géza politikai pályája során Szegeden és a parlamentben elhangzott felszólalásaiban folyamatosan és következetesen, de mértéktartó hangnemben szorgalmazta a szélsőjobboldali irányzatok elterjesztését és a zsidóság gazdaságpolitikai és a szellemi téren való háttérbe szorítását.

Tálas András 1943-1944-ben a Borban állomásozó, majd onnan északnyugat felé visszavonuló 108/84. számú tábori munkásszázad keretlegénységének tagjaként súlyosan bántalmazta és kirabolta a munkaszolgálatosokat. Cservenkánál egy zsidó személyt megvert, majd lábon lőtt, egy másikat pedig agyonvert. Parancsot adott két szökött munkaszolgálatos kivégzésére Zircnél. Egy gyalogolni már nem képes személyt agyonvert Mosonmagyaróvárnál.

Tasnádi Nagy András vezető jellegű cselekményeivel hozzájárult az ország háborúba sodródásához, a népellenes törvények meghozatalához, a fegyverszüneti törekvések megakadályozásához, valamint segítséget nyújtott a nyilas mozgalomnak a hatalom erőszakos megszerzésében és annak megtartásában.

Truczka András a nyilas hatalomátvételt követően kinevezték nyilas pártszolgálati nyomozónak, így már előállításokat is elrendelhetett. A vallatások során parancsot adott a pártszolgálatosoknak a kegyetlenkedésre, amelyben ő maga is részt vett. 1944. november 26-án egy előállított személybe – akinek további sorsa ismeretlen – kétszer belelőtt. December 13-án két személy megverésére adott parancsot, majd utasítására mindkettőjüket a Dunába lőtték, egyikük azonban életben maradt. 1944 decemberében Kaposvárra menekült, ahol kopjafőhadnagyi rangot kapott.

Wayand Tibor 1922-től a Magyar Királyi Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya egyik vezetője volt. Nyomozóként irányította és részt vett a baloldali, háborúellenes majd ellenállási mozgalmak felszámolására indított nyomozásokban. A letartóztatott személyek kínzására utasította beosztottjait, amely következtében legalább egy személy elhunyt.

Weinhardt Géza 1944 október végétől a Nemzeti Számonkérés Szervezete Budapest II. kerületi részlegének vezetőjeként üldözöttek előállítására és bántalmazására adott utasítást. Kihallgatás után a zsidó személyeket átadta a pártszolgálatosoknak, akik őket deportálás céljából a józsefvárosi pályaudvarra vagy az óbudai téglagyárba vitték, vagy a Duna-parton kivégezték. December elején 11 személy törvénytelen kivégzésére adott utasítást.

Weinhardt János 1944. november elejétől 1945. január végéig a Budapest II. Kapás utca 46. szám alatti nyilaskeresztes pártházban fegyveres pártszolgálatosként teljesített szolgálatot. Részt vett üldözött személyek előállításában, kifosztásában, megkínzásában és a Duna-parton történő törvénytelen kivégzésében.